Igen, és mikor Judit rohan vissza a kocsijához, jön is FEL egy autó.

És pont olyan a környék, amiről szerintem minden autós pontosan tudja, hogy ott aztán nem marad büntetlen még 5 percnyi várakozás sem, nem, hogy bemenjek dolgozni, és órákkal később meglepődjek a kerékbilincsen.

Hagnsúlyozom: egy pár nem túl valószerű fordulat elmegy. A sok már sok, és arra utal, hogy vagy tényleg panelekből építkeznek, vagy aaaannnnnyira bombasztikusak akarnak lenni, hogy na.

Pl. Juditot leparkoltathatták volna egy olyan helyen, ahol lehet, és mondjuk defekt miatt kénytelen taxit választani.

Judit barátnője meg simán beállhatott volna Judit és Schmied mögé a stáb büféjében a sorba (ha tudom, hogy később el kell lőjek még egy dolgot a kocsival, biztos nem azt választom, hogy előző napra is beteszek egyet.)

Ezeket az eröltetett fordulatokat egyébként szerintem szépen példázza még az elején Lénáék kis asszisztens lánya, mikor azt mondják neki, hogy tegye a kinyomtatott emileket az asztalra, erre ő annak ellenére ráteszi az összeszereletlen asztalra, hogy jól láthatóan nem fog rajta megállni, és csak másodjára teszi az asztal egy stabil pontjára. Nagy poén volt, megérte.... :-(

Egyébként mi a bánatnak kinyomtatni a emileket???? Az emil lényege, hogy ne fogyasszunk vele papírt, max. ha abban az emilben megrendelés van. De ha jól rémlik, itt csak érdeklődtek. Na mindegy.

ÉS erre mondom, hogy két-három-kevés ilyen nem zavarja még az én szűrös szívem és májam sem. De itt sok van, rengeteg.