"Gyóni Mátyás Kazárok, kabarok, magyarok című könyvében és a Magyar Nyelv 1928. évi évfolyamában hivatkozik egy héber forrásra a XV. századból. Ez Bulcsu horkát golc-nak (káliznak) mondja"

A DAI szövegéből kibontható egy olyan verzió is, miszerint a legelső génoszok rangjára emelt kavaroknál, a három kavar génosz felett az uralkodói tisztet az Árpádok töltötték be, de volt mellettük két bírói méltóság is, a gyuláé és a karkháé. A Dzsajháni-féle közléseket figyelembe véve a kabar génoszok közül a gyuláké lehetett a m.dzs.gh.r, de a nép- és államelnevezés XI. századi hódításokkal történő kiterjesztése arra utal, hogy maguk az Árpádok is ide tartoztak, sőt Aba Sámuel is "de gente Corosmina" származott.

Pálóczi Horváth András: "A szintén iráni nyelvű khorezmieket (hvárezmieket) Magyarországon káliznak nevezték, emlékük a Kalász, Káloz, Kálozd, Koroncó helynevekben maradt fenn, valamint krónikáink szerint egy honfoglalás előtt csatlakozott magyar nemzetség nevében (de gente Corosmina). A források egybehangzó véleménye szerint a khorezmiek jelentős szerepet töltöttek be a Kazár Birodalomban, és már a VIII. század óta mohamedánok voltak. Magyarországon az Árpád-korban a katonai segédnépek között szerepelnek, az ország különböző vidékein megtaláljuk őket, jelentős településcsoportjuk volt Nyitra és Szerém megyében. A XII. század közepén Magyarországon járt arab utazó, Abū-Hāmid al-Andalusī al-Garnāti szerint az itt élő hvárezmiek utódai nyilvánosan keresztények, de titkolják az iszlám vallását."

Ezek szerint a kavarok közül is a magyar génosz emelkedett uralmi helyzetbe a XI. század közepére, pontosabban az Esztergom központtal megtelepedő kavarság, hiszen az még a Dzsajháni-hagyományban ugyancsak magyarnak mondott gyulák államát is leigázta.