A történet valós, csak hiányos. Ennyi évet nem tudok leírni részletesen, nem vagyok író. Csupán a nevek fikciók.

Szóval, biztos voltam benne, hogy Éva hozzám fog rohanni a csalódás után. Így is lett. Egy péntek délután kaptam tőle egy sms-t, ez állt benne " Túl gyenge vagyok az élethez, Isten Veled!". Természetesen csapot-papot ott hagyva (éppen dolgoztam) rohantam hozzá. Egy oltári nagy fülessel akartam indítani. De amikor könnyes szemmel átölelt nem tettem meg. Sírt, zokogott, hogy üthettem volna meg ??? Pedig nagyon mérges voltam rá.  A szobában gyertyafény, romantikus zene, egy kés és egy üveg bor volt. Teljesen kész volt a csaj. Az ölembe ült és csak zokogott, hogy a playboy átverte. Próbáltam győzködni, hogy mekkora hülyeséget csinál. De ő felhozott engem példának. Ő is pont olyan reménytelenül volt szerelmes, ahogy én. Vagyis pontosabban ész nélkül. Ez azért megdöbbentett. Aztán megérkezett az anyja. Éva hiába kérlelt, hogy ne menjek én kellemmetlenűl éreztem magam és leléptem. Tudtam, hogy most már hülyeséget nem csinálhat és nagyjából megnyugodtam. Tisztában voltam vele, hogy ez csak egy operett öngyilkosság volt, de mégis rohadtul fájt, hogy egy sms-ben képes lett volna elbúcsúzni tőlem. Valóban csak ennyit jelentenék neki ?! ezek után amikor csak tudtam találkoztam vele, de nem történt semmi. Gyáva voltam. Annyi visszautasítást kaptam Tőle, hogy nem mertem lépni. Aztán szilveszter előtt egy nappal felmentem hozzá. Vittem egy rózsát, egy üveg pezsgőt, és egy dobozt...egy gyűrűs dobozt. Azt hiszem erre mondják, hogy all in! A rózsától persze, hogy a nyakamba ugrott, melyik nő ne tette volna ?Felbontottuk a pezsgőt. Iszogattunk és felidéztük az elmúlt közös 13 évünket. Akkor voltunk 27 évesek.Az kb egy fél addigi élet. Amikor úgy éreztem, hogy eljött a pillanat végre megcsókóltam. Előszőr nemet mondott, de utána a  Ő csókólt meg engem. Elővettem vettem a dobozt és megkérdeztem, amit ilyenkor megszoktak. Sírva fakadt és átölelt. Bevallom nekem is erősen elcsuklott a hangom és az a bizonyos gombóc is itt volt a torkomban igen erősen. Nem szóltunk egyikünk sem, csak öleltük egymást ki tudja meddig. Aztán nemet mondot. A playboyt szereti. Legalább őszinte volt. 

Bajban is lettem volna, ha igent mond: üres volt a doboz. Nem volt semmiféle gyűrű. Blöfföltem.  Száz százalékig tisztában voltam a válaszával. Csak magamat akartam meggyőzni, hogy "hagyd már abba Te fasz!"

Persze még mindig élt a remény: hónapokig találkozgattunk, de mindig ugyanaz lett a vége: semmi. Az tette be a kaput, hogy nem válaszolt egy levelemre. Úgy éreztem, ha válaszra sem méltat , akkor tényleg felesleges kaparnom. Ha neki baja van megtalál. De ha nekem...lesem szarja a fejem. Ennyi volt, törödjek bele. 

A legjobbkor jött egy munkalehetőség. Fél év az USA -ban, folyamatos 12 óra.Hétfétől vasárnapig. Évától a lehető legmesszebb, és nincs idő agyalni. Mi lett volna ha....? Mit kellett volna másképp csinálnom ??? És stb... persze a pénz sem volt utolsó szempont.  Búcsú nélkül ültem repülőre. Azóta újra itthon vagyok. Évával egyszer találkoztam. Úgy viselkedünk, mint két idegen. Ő már azóta a playboy élettársa, nagy a szerelem. Hazudnék ,ha azt írnám, hogy nem vágyok rá, hogy egyszer majd az én ajtómat kaparja. De úgy ráfogom csukni, hogy azt öröm lesz nézni. Haragszom rá: annyi éven át mi mindent megtettem érte, és még levélre sem volt képes válaszolni. Meg Ő már nem az akibe beleszerettem : harsány, pénz és karrier orientált. Simogatja a lelkét, ha nagy hatalmú emberekkel, igazgatókkal van körülvéve. Elájul egy Hummertől ésatöbbi. Mindazzá lett a playboy mellett, amiket én a legmesszebbmenőkig elítélek. Annyi év, álmatlan éjszaka, szenvedés ,némi öröm és sikerélmény mindhiába volt. Nem is beszélve a tini koromról. Nem egy lányt ráztam le, hogy Éva után csaholhassak!

Egy kicsit visszaugorva az időben és az USA-ba. A Facebook volt az egyetlen szórakozásom 6 hónapon át, függővé váltam. Mint már írtam heti hét nap, napi 12 óra meló. Monoton gyári meló. Reggel hétre mentem dolgozni ,így este hétig volt is programom. Utána bevásárlás, főzés, mosás. Leghamarabb este kilenckor kerültem ágyba. Egy óra netezés ,aztán pedig alvás volt a program, hiszen másnap kezdődött előlről minden.. Egészen addig ,amíg nem futtottam össze" a cyber térben" Irénkével egy régi munkatársammal.  Őt az első munkahelyemen ismertem meg, Tagadhatatlanul Ő volt a legjobb nő az én (akkori korosztályomban).  Akkoriban volt egy párja és én ezt tiszteletben tartom. Ritkán találkoztunk de, akkor jól elhülyéskedtünk. Kialakult egy mondhatni haverság. Aztán ő felmondott a párjával és az ország másik végébe költöztek. Azt hittem soha többé nem fogom látni. "Úgysem lenne esélyem" meg "itt van nekem Éva" gondoltam akkor . Ez volt 2007-ben, tehát 6 éve. Egyre többet cseteltünk Irénkével. Én a tengerentúl voltam Ő pedig Írországban. Kiderűlt, hogy a párja megcsalta, azóta egyedülálló. Ő is szerencsét próbált, ahogy én is. Hihetetlen ,hogy mennyi közös téma volt : világnézet, gondolkodás mód, zene, filmek és még amit csak eltudtok képzelni! Nem is beszélve az első szerelemmel járó bukásról. Egyszóval, szépen lassan közel kerültünk egymáshoz. Azon kaptam magam, hogy úgy gondolok Irénkére és fantáziálok róla, mint annak idején Éváról. Ne értsetek félre nem Évát kerestem benne, hanem azt az érzést. És azt a reményt, hogy hátha majd most...végre egy lány!

Nem múlt el az fél év, hogy ne írjunk egymásnak. Szinte már narkóvá vált a laptopom. Minnél hamarrabb bekapcsolni, olvasni és válaszolni. Emlékszem mire gondoltam akkoriban: " Amikor megismertem ő foglalt volt. Aztán elköltözött az ország másik végébe. Én most az óceán egyik partján vagyok Ő meg a másikon. Ha haza megyek még mindig egy kontinens fog minket elválasztani....de bassza fene!" Letelt a fél év és én hazajöttem. Elég volt. A pénz megvan, Éva eszembe sen jut (vagyis csak nagyon ritkán) szóval elértem, amit akartam. Irénkével ugyanúgy folytatódott a levelezés bár szerelemről még szósem volt. Leglábbis kimondva. Aztán írt, hogy hazajön Magyarországra egy pár hétre, és hogy találkozzunk....

Ne haragudjatok, de elfogyott a sör...ígérem folytatni fogom. Talán még annyi, hogy hallgassátok meg Deák bill Gyula Titkos Lány c. számát. na, ez nagyon ide vág!