Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.28 0 0 18418

Szép napot mindenkinek!:)

 

* * *

 

Csabai Lajos:
LILLAFÜREDI ŐSZ

(József Attila emlékének)

Metsző
őszi szél csapkodja a fákat.
A szürke ólmos égből hűs
eső szitál. Tegnap még
mosolygós nyár lengte e
tájat, Ma már a sétányon
ember alig jár. Ki jár is,
gallérját fázósan feltűri.
Emléket gyűjt, míg fedél
alá ér A sziklák vájatában a
Szinva muzsikál. Rá kecses
táncot lejt a hulló falevél.
Egy sudár férfi áll csak, a
palánknak dőlve. Könnyű
ruhájában fittyet hány a
szélnek. Nem mozdul, bár
az eső egyre jobban hull rá,
Különös varázsa babonáz
szemének. Attila áll ott, ki
tűrni régen megtanult Már
gyermeki lelkét égette a
tűz Ki korán árva lett,
ritkán melegszik fel Mégis
az fáj nagyon, kit hazája is
űz. Szava volt vádirat,
fejsze, kalapács.
Hivatkoztak rá, idézték
félbe sorait, Éltében a
hazának bús árvája volt,
Míg gyötört lelkéből
elfogyott a hit. Régen volt!
Sorsával perelni nem tud
már. Bronzruhájáról az eső,
mint sós könnye pereg.
Szomorú szemét, gyötört
arcát kérdem: Ha ma élnél,
mire tanítanád meg
népedet?