http://index.hu/tudomany/2013/09/21/negydimenzios_csillag_osszeomlasa_miatt_letezunk/

Az új feltevés szerint egy négydimenziós fekete lyuk eseményhorizontján keletkező membrán lenne a mi három dimenziós világunk. Persze szerintem e feltevés nagyon sok sebből vérzik. Mivel eleve egy hasonlattal indít, vagyis a háromdimenziós feketelyuk kétdimenziós felületéhez való hasónlítással, éppen ez a hasonlat az ami sántít.

1. Az eseményhorizont ugyanis csupán egy logikai fogalom, amelynek nincs fizikai realitása, lévén a világegyetem minden pontja (a szinguláris pontok kivételével) egyenértékű. Az eseményhorizonton éppen úgy felvehető egy lokális koordinátarendszer, mint bármely más pontban, csupán annyi a különbség, hogy az innen kiinduló fénysugarak nem jutnak el messzire, alkalmasint egy helyben maradnak, míg a koordinátarendszerünk siklik befele fénysebességgel a fekete lyukba.

2. Ha mégis feltennénk, hogy legyen ilyen fizikai realitás, úgy nem tudnánk mit kezdeni a világunkben meglevő megmaradási törvényeinkkel (elektromos-, barion-, lepton-töltés megmaradás, energia megmaradás, stb), ugyanis az eseményhorozonton éppenséggel semmi nem marad meg, minden csak átzuhan rajta.