Komáromi János:

Nekem a tél

nekem a tél nem ismerősöm
de a nyár sem haver nagyon
tavasszal a szívem rezzenetlen
és ősszel sincsen semmi bajom

ha fagyos szél zúg nem vacogok
nem éget rák-vörösre a Nap
andalogva nem sétálok
az őszi-téli fák alatt

egykutya ha esik ha fúj
vagy ha ragyog a napsugár
nekem mindegy
augusztus vagy január

nincs virágos jókedvem
az illatos tavaszi kikelettől
nem futok rémülten
a viharos förgetegtől

mindegy nyárban
vagy télben járok éppen
csak szerelmed
kísérje a léptem