Szia, a (kis)kutyákat nem a megfázás-nemmegfázás miatt nem hagyjuk kinn az udvaron, hanem azért, mert családtagok, társak. Ahhoz, hogy jól szocializált, kellemes társ váljék belőle, nem nőhet, mint a gomba egyedül az udvaron...Egyébként gondolj bele, 8 hetes koráig a testvéreivel, anyjával volt, és hopp tökegyedül egy udvaron?

Nem tudom, tapasztalt kutyatartó vagy-e, de ha nem, érdemes volna olvasnod ezekről..A legérzékenyebb, legfogékonyabb a kölyökkor, szükség van a folyamatos emberi kontaktra. Ha fölnőtt lesz és bátor, lehet, hogy igényelni fogja a kerti létet, de a legtöbb kutya a csládja közvetlen közelében szeret lenni - a bobtail télen, lehet szeretni fog kinn lenni, de nyáron pl. szívesebben megy be a hűvös lakásba, és ezek csak a fizikális igények. Az emberi közelség a legfontosabb  a kutya számára.