Tökéletes és kimerítő magyarázatot ad a Czuczor-Fogarasi:

MARHA

(mar-h-a) fn. tt. marhát. 1) Tulajd. ért. gazdasághoz tartozó mindenféle házi állatok, melyek valamely jövedelmet szolgáltatnak, mint: ökrök, tehenek, lovak, szamarak, juhok, disznók, ludak, réczék, tyúkok stb. A kutyát, macskát nem számítják ide. Szarvas, gyapjas, sörtés, vonó, gulyabeli, vágó, hízó marha. Apró, tollas, szárnyas marha. Sovány, rosz marha. Jó marhának könnyü vevőt találni. (Km.). Kinek esze nincs, nagy marhája sincs. (Km.). Marhákat akolban, mezőn, legelőn tartani. A marhát dögvész ellen óvni. Mint gyűnév jelent baromcsordát, nyájat. A tarlókat járja a marha. Marhát hajtani a vásárra. 2) Minthogy az ősi nomád korszakban a népek fő java barmokban állott, innen, a régiebbek nyelvén, jelent általán jószágot, vagyont, birtokot. Így Verbőczi régi magyar fordításában letett marha, am. res depositae, minden egyébféle marha, am. aliae quaelibet res, ingó marhák, am. res mobiles. "Egy kakas talála egy drága kevet, és monda: Minek találok én ilyen fénes marhát?" Pesti G. meséi. Pázmánnál: egyházi marha, bona ecclesiastica. Ilyenek továbbá: ezüst marha, kalmár marha, jegymarha stb., valamennyien a régieknél. Arany J. ,Buda halála' czimü költeményében, mint, egy a régiséget utánozva szintén használja ez értelemben: "Mint a hajós (mondják), ha támad a vihar, Engeszteli önként becses marháival." Innen van, hogy ma is némely tájakon megfordítva a marhát jószág-nak nevezik. A jószágnak nincs legelője, nincsen ára. Döglik a jószág. Hasonló hang- és értelemviszonyban állanak a latin pecus, peculium, pecunia. A régi német nyelvben is a Vieh nem csak barmot, hanem kincset is jelentett, l. Adelung. 3) Aljas nyelven, megvetőleg mondják durva indulatu, vagy buta, ostoba, vagy idomtalan nagy testű emberről. Nagy marha vagy. Nagy marha ember. Mi elemzését illeti, gyöke mar, melyből a képzővel lett mara s h közbevetve marha. Így alakultak porha v. purha, turha, börhe, csürhe stb. Értelemre és hangra megegyezik ezen gyökkel a barom gyöke bar, miért apró marha és baromfi egyet jelentenek. Legvalószinübb, hogy mindegyikben alapfogalom a mozgás, járás, mint egyik lényeges különböztető jegye az állatnak általán véve, s a mar, mint mozgást jelentő gyök megvan a marúl igében, mely am. menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja; a bar pedig szintén rokon értelemmel járást jelent a barangol, baracskál, barlag (ballag) igékben. A bar gyökhöz rokon a latin brutum, s mozgásra vonatkozik a jumentum, azaz iumentum, az eo igétől, mint a jugum, magyarul járom a mozgást jelentő jár igétől. ,Marha' Dankovszky szerént megvan az illir nyelvben is.

Látható, hogy más nyelvek az alap értelemből csak kis részt hasznosítottak, vagy azt sem.