Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-fareast-language:EN-US;}

Sziasztok!

1 hete értünk haza Karintiából. 7 napra mentünk, Bad Kleinkkircheimben szálltunk meg.

Ez a hely szépségét tekintve, azt mondhatnám hogy tökéletes. Gondozott, hangulatos, a táj pedig …még most is kísért.

Hajnalban indultunk és délben 1-re értünk oda. Elég nagy volt a forgalom.

Szétnéztünk a környéken, elmentünk a Millstatt-i tóhoz, szép napsütéses idő volt, többen fürödtek is. Nagyon tetszett a tavat körülvevő halványan látszódó hegyek sokasága, a kristálytiszta víz.

Másnap nagyon szép idő volt és a Nockberg-re mentünk kabinos felvonóval. Hatalmas élmény volt már ez is, a parkolónál a kilátás valami hihetetlen. Sok pára volt még fent, volt, hogy alig láttunk ki. Fent pedig az eddig csak képeken és reklámokban látott üdezöld alpesi legelők, a távolban kanyargó fakerítések, apró házacskák, a hegyoldalban keskeny ösvényen haladó tehenek, fehér sziklák, tiszta levegő. Mögöttünk a hegyek között a pára, vagy inkább felhő hófehér tömeggé volt összesűrűsödve, mintha a felhők fölött lennénk. Egy könnyű túrára indultunk és nem győztünk csodálkozni.

Másnapra megérkezett a hűvös és eső. A Heinrich Harrer Múzeumot néztük meg, ami nekem különösen nagy élmény volt, mert imádom a Hét év Tibetben c. filmet, a történetét és a buddhizmus is érdekel. Heinrich Harrer egy hegymászó, világutazó, kutató és még miegyéb volt, aki expedícióra indult, amikor kitört a világháború és őt a társaival táborba kényszerítették. Innen nagy nehezen megszökött és 2 évig gyalogolt a hóban, fagyban, élelemhiányban, mire elérte Tibetet, ahol befogadták. A Dalai Láma kérésére megtanította neki a civilizált világ dolgait, a Láma pedig őneki a buddhizmus és filozófia ismereteit adta át. Barátok lettek. Harrer pár éve meghalt, de múzeumot építettek neki és egy zarándokutat is, ami ha jól láttam egy sziklaoldalban van. Ide az eső miatt nem lehetett felmenni. A múzeumot tavaly látogatta meg a Dalai Láma és már többször is eljött.                                       

Innen amikor továbbindultunk, megláttunk egy szép nagy várat a magasban. Nem tudtuk hol vezet oda út, így találomra elindultunk egy egysávoson. Nem oda vitt. De átmentünk egy szarvasrezervátumfélén, sok-sok őz, szarvas bőgött, rohangáltak, nagyon szép volt.

Voltunk a Bonsai Múzeumban, ahol a tulaj(ok) minden érdeklődőhöz odamentek és hosszasan elmesélték az ismereteket, amiket mi nem értettünk, de láttuk, hogy mennyire beleadják a lelküket is ebbe a munkába.

Voltunk egy Középkori Horrormúzeumban is, mert épp ott haladtunk el. Elég kicsi volt és elég régies kialakítású, valami régi várban alakították ki a termeket. Középkori vallatási módszereket mutattak be bábukkal, hangokkal.

Tovább is rossz idő volt, így a Mölltall gleccsert választottuk, gondoltuk fent egyébként is hideg lesz.

Ez valami csodálatos élmény volt. A kabin emelkedett, körülvett minket a pára, köd, semmit nem láttunk, csak néha 1-1 hófoltot. Fent amikor kiszálltunk, a szikla peremén csak a vakító fehérség volt, de nem a hó miatt, hanem a köd miatt. Majd lassan kitisztult. Hógolyóztunk és fotóztunk. Amikor leértünk, az a sziklás rész teljesen meghülyített, olyan volt, mintha nem is  Földön lennénk, hanem egy másik bolygón. Telis tele sziklákkal, rengeteg kis patakkal, azt se vettem észre, hogy elkezdett esni az eső és totál átázott a cipőm. Itt találtam egy síszemüveget a növények közt.

A Malta úton már naposabb idő várt, gyönyörűek voltak a vízesések. Főleg az út elején az a hatalmas, nem tudom hol is, de gyönyörű zöld legelő vette körül és amikor dörgött az ég, a hegyek között úgy visszhangzott, mintha robbanás lett volna. Felmásztunk a vízeséshez, el is áztunk.

A Reisseck felvonó nekem kicsit félelmetes volt, mert a hegy oldalában kívül vitt fel egy nagy kabin, tele emberrel. Hol lelassított, majdnem leállt, akkor néztük, hogy mi történt, majd megint beindult…fent pedig a Mölltallhoz hasonló táj, köd és csapkodó eső, szél, nem nagyon mászkált senki.

A Raggaschlucht  szurdok másodjára sikerült, elsőre az eső miatt nem engedtek be. De pozitív volt, hogy reggel megnézték  milyen a deszkák állapota. Nagyon tetszett, nem mindennapi kis túra volt a látvány miatt. Valamint ha nem ültünk volna ott 1,5 órát várakozni, hogy beengedjenek, akkor nem ismertük volna meg a két szomszédunkat sem, akikkel utána jókat beszélgettünk.

Utolsó nap a Kaiserbergnél felvonóval mentünk fel. Itt fehér sziklák sokasága, gyér növényzet és túrautak voltak. Időnk már nem volt túrázni, de szép idő volt. Itt elhagytam a napszemüvegemet, amit nagyon szerettem. De sebaj, lett helyette síszemüveg.

Tetszett az emberek nyugodtsága, a rend szeretete. A közlekedés nyugodt volt, betartották a korlátozásokat, nem előztek. Ár szempontjából nekünk annyiból jött ki a 6 éjszaka mindennel együtt, mint egy Balatoni nyaralás. Mi vittünk kaját, mert nem akartuk magunkat kötni semmihez, de a szállás árában benne volt a reggeli minden nap és a Karintia kártya. Egyszer kértünk vacsit, de nem foglalkoztatott minket a kaja. Azt furcsálltuk, hogy az érkezés napján még nem kaptuk meg a kártyát, csak másnap és az utolsó napon már nem volt érvényes. Ezt a felvonónál mondták, ahol felengedtek minket így is.

Majd teszek fel fotókat is. Szép napot!