Igazad van, a gyerekek egyből megérzik, hogy valami igaz vagy hamis. Még az előző osztályomban volt egy helyes történet, ami azóta is melengeti a szívemet. :) Jött hozzánk próbahétre egy kisfiú, nem túl boldogan, mert az előző iskolájában jó sok negatív tapasztalatot begyűjtött. Az apukája mesélte el, hogy otthon azt kérdezte a kisfiú, hogy honnan tudja, hogy a mi kedvességünk nem egy megjátszott dolog, hanem tényleg őszinték vagyunk? Erre mit lehet mondani...? Az apukája azt kérte tőle, hogy várjon még néhány napot, addigra biztosan kiderül. A 3. nap délutánján azt mondta a kisfiú, hogy már tényleg elhiszi, hogy itt nem szerepet játszanak a tanítók és a gyerekek. Valami megváltozott benne, és világos lett a számára, hogy ide szeretne tartozni. :) Ez egy 9 éves gyerektől nem semmi, azt hiszem. :)

Sokszor az előkészítőkön is ezt tapasztaljuk, hogy eljön hozzánk egy család, és a gyerek is, a szülő is szinte egyből ránk hangolódik, és már nem akar mást. Akinek már győzködnie kell magát, hogy "jaj, nem baj az, ha lassabban haladnak a tananyaggal, meg persze, tényleg fontos a közösségépítés", akkor már megette a fene. Mi nagyon pontosan tudjuk, hogy mit adunk, és olyan családokat várunk, akinek ez kell. ;)

Üdv! :)