Köszönöm szavaid kedves Pannika!

Megérkeztünk utunk első napi végállomására a Tordai-hasadékhoz. Már messziről feltűnt impozáns, semmi mással össze nem hasonlítható látványa.
Erdély egyik leglátványosabb, és a legtöbbek által látogatott kirándulóhelye. A természettudományos magyarázat szerint a hasadék egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének beomlása következtében jött létre.
Felmentünk az átellenben emelkedő "kis csúcsra", s onnét szemléltük a csodát: a legelésző birkanyájat, ahogy ballagtak hazafelé, az eltévedt egy szem birkát, az árujukat áruló kedves emberpárt, a csodálkozó tekinteteket, a jó levegőt, az árujukat kínáló embereket...
A mintegy három kilométer hosszúságú szurdokvölgy alján, a 200 méteres magasságot meghaladó sziklafalak között folyik végig az Aranyosba ömlő Hesdát-patak.
A hasadékhoz számos Szent László legenda kapcsolódik, a király lova patkójának a helye még ma is látszik az egyik kősziklán, a Patkós-kövön.
A csúcsok árnyékában, a szélvédett szorosokban és a sziklahajlatok között érdekes, máshol talán nem is lelendő növények vannak. Még a sztyepét is felfedeztem rajta. Már érezni lehetett a környezetben az ősz közeledtét.
A Tordai-hasadék 1939 óta természetvédelmi terület, amit nem is csodálok.

E csodát egyszer legalább mindenkinek látnia kell!