Nem a te készülékedben van a hiba. Martin apó egyszerűen el*****.

Amiben nagyon jó, az a hangulat előállítása, a karakterek ábrázolása, a rendkívül aprólékos, részletekre figyelő, teremtő íráskészsége. Nincs vita, hogy ez a nagy erénye az öregnek, amiért önmagában is sokan szeretik olvasni, a bő lére eresztett mondandóját.

A legnagyobb gyengéje pedig, hogy képtelen a "regényfolyamot" megfelelő mederbe szorítani, a kompozíciós készsége gyenge, s ez az oka annak, hogy sokszor kifejezetten zsarnoki önkénnyel rúgja a történet szálait új irányba. Gondolom ebben nagyrészt a sorozatírói vénája a ludas, mivel ott csak epizódokat kell írni, a történet meg nincsen rendesen egyberakva, s a legvadabb belenyúlásokkal dobható új vágányra a sztori, ha kifullad az egyik irány. Lehet persze itten posztmodernkedni, hogy a konvencionális meseszövés, és a megszokott történetvezetés helyett ilyen sehonnan-sehová tartó cselekményszálakból gombolyítgatunk valamifajta labdacsot, csak szerintem nem érdemes, mert nyilvánvalóan nem működik.

Az irrealitás dologban is egyetértek, nem szabad komolyan venni, eljátszadozni a dologgal, mert esetenként nevetségességbe hullik a próbálkozás. Vedd mesének, mint ami, s akkor belefér, hogy mondjuk gyerekek a főszereplők, akik mindenféle csalárdságra, gazságra képesek. Ha nincs rendesen kijelölt útvonal, akkor a mai olvasónak, aki a leghatásvadászabb jeleneteken nőtt föl, szükséges ilyen túlerőltetett karikatúrával szolgálni, hogy ideig-óráig megfeledtkezhessen a történet félkészségéről.