3. állomás: Berhida középkori temploma

 

 

Berhidára is busszal érkeztünk. A nagy melegben jólesett a templom mellett kialakított pihenőhelyen, padokon ülve várni a kulccsal érkező Magdi nénit, a sekrestyést. (Aki szeretné belülről megtekinteni a templomot, az vele egyeztethet a 88-454-501-es számon. Szereti, ha időben jelzik a látogatók érkezésüket, hogy egyik félnek se kelljen várakoznia a templomnál.)

                                                                  

 

A templom a 13-14. század fordulóján épült, a késői romanika és a korai gótika ismertetőjegyeit egyaránt magán hordozva. A 14. század második felében került sor első átépítésére. A török időkben az oszmánok többször is elfoglalták Berhidát és környékét, ekkor az elhagyott templomot világi célokra használták. Később a reformátusok szerezték meg, 1720 és 1750 között perelték vissza a katolikusok. 1760 körül barokk átalakításon esett át, a 18. században, majd 1895-ben is renoválták. Műemléki helyreállítására 1964-ben került sor. Időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1985. augusztusi földrengés, mely a település házainak 92%-át érintette, a templomon semmilyen nyomot nem hagyott!

 

 

A templom nyugati oldalához kapcsolódó, szinte erődszerű, háromemeletes torony nyeregtetején két faragott kőkereszt látható, egy harmadik a templom szentélyrésze fölött található. A torony alatt nyílik az egyszerű csúcsíves, kőkeretes, gótikus kapu, ezen át juthatunk be a templomba. Az egyetlen, boltozott hajó egyforma széles a szentéllyel, a kettőt gótikus diadalív választja el egymástól. A szentély bordás kőboltozatú, szabálytalan sokszög három oldalával zárul. Kelet felé kis, félköríves ablaka van (romanika), a déli oldalon kétosztású, mérműves (gótikus) ablak engedi be a fényt.

 

      A szentély két különböző stilusú ablaka

 

Ezen az oldalon csatlakozik a szentélyhez a szintén középkori sekrestye. A szentély északi falán (belül) található a szintén gótikus stílusú szentségtartó fülke (régebben még látszott rajta az évszám első két számjegye: 14..).

                                                                                         

 

A hajó nyugati végén két kőpilléren nyugszik az urasági karzat. Innen léphetünk a torony első emeleti szintjére, ahol jól megfigyelhető a toronysisak belseje: kőből boltozott gúla tartja a cserépfedelet! A templomhajó feletti padlástérbe felmászva láthatjuk, hogy az egész fedélszékben egyetlen darab fa sincs: a tetőzet mészhabarcsba rakott kőből készült, a nehéz héjazatot tartó ácsszerkezet összes eleme, a szelemenek és szarufák is mind kőből vannak. A harántfalakon lévő átjárónyílások  barlangszerűvé teszik a padlásteret. Ehhez hasonló építészeti megoldás Magyarországon, de még a közelében sem találunk. (A sekrestyés néni ésszerűnek tűnő magyarázata erre az volt, hogy a felgyújtás elleni védekezésként építették meg így az épületet.)

 

                

 

          A torony "belső alulnézetből"                  A padláson

 

További képek hamarosan...