"amig csak gondolatban kalandozgatsz az ok. csak ne hagyd hogy a rogeszmedde valjon. mert innen mar csak egy lepes az hogy ha a feleseged valami olyat tesz/mond ami nem tetszik,akkor elkezded a szamlajara irni, gyujtogetni a rossz pontokat hogy bizonyitsd magadnak,hogy igenis rosszul hazasodtal es par even belul odajutsz hogy elhetetlen lesz ez a ma meg jo kapcsolat."

100%-ban igazad van. Átéltem, tudom. A feleségemet nap mint nap aláztam meg, mérgeztem lassan ölő méreggel, mert éreztettem vele, hogy van más, aki jobb nála. Néha, ha tisztán tudtam gondolkodni, beláttam mit teszek, de újra és újra visszatértem ahhoz aki belépett az életembe. Ő meg csak tűrt és várt, hogy talán majd elmúlik, nem tett semmit (ezt az ő számlájára írom abban, hogy tönkre ment a házasságunk) és szép lassan nem lett közös témának nem tuduk megbeszélni a gondjainkat, ő nem élvezte a házasság örömeit, csak egy rabszolgája lett a családnak. Ekkor már nem lehet fenntartani a házasságot, innen talán nincs visszaút...

A gyermek témában viszont nem osztom a véleményed. A barátnőm, aki miatt végülis mindez történt, elfogadja, sőt mondja is, hogy a gyermekeimért tegyek meg mindent (15/17 éves fiúk), mert neki is van egy fia és számára is ő az első és talán épp ezért gondolja így ezt velem kapcsolatban is.