Egészen bizonyos, hogy léteznek tisztességtelen cégek is.

 

DE!

 

Jártam ugy, amikor saját kis irodát vezettem, hogy egy idösebb pár adott megbizász egy XI. ker.-i ingatlan értékesítésére. Jó magas áron áron, a piac által elfogadottnál is magasabban - mer hát a TAkácsék az elsőn ennyiért, meg annyiért adták el, és sokkal rosszabb volt, bezzeg a mienk!

 

Hirdetés: költség, ügyfeleknek mutatni: költség. Foglalkozni vele: kültség.

 

Jutalék csak sikeres teljesítés esetébe van: mert ez egy ilyen üzlet.

 

Kb 6 havi kinlódás után ( akik megnézték, mind elmentek, megállapitva, hogy ennyi pénzért nagyobb kategóriát is kapnak ): tsoda történt.

 

Egy fiatal pár rokoni közelság okán jelezte, hogy megvenné a kecót.

Akár irányáron is.

 

A derék megbízók , amikor jeleztük feléjük a vételi szándékot, összenéztek: hát nem jó itt nekünk, papa? Most költözzünk el, különben is annyi vacakolás van a csomagolással...igaz mama?

Á, inkább el sem adjuk!

 

Nekünk pedig toll a fülünkbe, de tényleg, milyen aranyosak vagyunk.....

 

- beégtünk a vevőknél is, mondanom sem kell.....

 

No, erre való az a kitétel, amit a legtöbb nagy hálozat ilyenkor rögzít:

 

"amennyiben a vevő megadná a megjelölt limitárat/vételárat, ugy a cég jogosult a jutalékra" - lévén, hogy teljesítette a szerződés rá eső részét. Természetesen ez nem bemondásra megy: irásos szándéknyilatkozat és ajánlati biztosíték mellett.

 

Ez esetben sem köteles a tulaj eladni: csupán megfizeni a megbizási dijat, lévén, hogy erre adott megbizást.

 

Mert természetesen addig tetszik a sztori, amig a közvetító téleny, fagyban, esőben ingyen idegenvezti az érdeklödőket - csak ha fizetni kell a szolgáltatásért, amit megrendelt, az nem annyira.

 

Bizony, az érem van ilyen oldala is.