nosztalgika02 Creative Commons License 2013.08.11 0 1 45

Értem, amit mondasz. Te a gyermek szemszögéböl írod le a helyzetet. Én meg inkább az egyedül maradt nö (esetedben az Anyukád) szemszögét vélem érteni: akinek olyan mákja van, hogy átélhet egy (közel) tökéletes kapcsolatot, az már késöbb legfeljebb csak felületes dolgokat akar, mert úgy érzi, hogy nem tud mást közel engedni magához, mint az Igazit, hogy nem tud felépíteni már olyan szövetséget mással, olyan intimitást, és ezért marad inkább egyedül, mert mással el sem tudja képzelni az együttlétet, mint családdal. El tudom képzelni, hogy a gyermek szemszögéböl meg úgy van, ahogy írod, hogy nektek, akik jó apát tapasztaltak, lett volna bátorságotok, meg kedvetek új apához. Tehát hogy a jó férj és jó apa pont ellentétesen hatott rátok, meg az anyukátokra: titeket felbátorított volna egy új családi kötelékre (mert ti, a jó tapasztalatotok alapján, reményteljesen fogadtátok volna az újat), míg anyukátokat pont ellenkezöleg elrettentette, mert ö meg pont úgy gondolta, hogy ha egyszer szerencséje volt, akkor másodszor már nem lesz.

(Valahogy így, de marha késö van, megyek is aludni, mielött még jobban belegabalyodom.)

Előzmény: islamorada (44)