Az ő világnézete szerint van a "gonosz" meg a "jó." Ez a II. vh-ban ugyebár egyértelmű, melyik melyik.

Na mármost, a jó a gonosszal azt csinál, amit akar, ha a gonosz a jóval tesz valamit, háborús bűn. Szerintem meg egyszerűen érvényesült az erősebb kutya elve, meg az, hogy a győztesé az igazságszolgáltatás joga. Magyarul a gonoszt háborús bűnössé tettük, a jót meg hőssé.

Olyan meg nincs, hogy a gonosznak bélyegzettek között vannak nemgonoszak is (civilek, köztük gyerekek) azokat jogosan likvidálta a jó.

Japán nőket, gyerekeket ölni nem háborús bűn, míg mondjuk ukránokat, kínaiakat ölni igen.

Tökéletes példa a kettős mércére, és lehet magyarázgatni, hogy az USA csak így vehette rá Japánt a megadásra, meg hogy Japánnak jobb volt hosszú távon, de mivel mégcsak esélyt sem adtak egy másik alternatívának, nevezetese, hogy legalább az első bombát felrobbantják valahol, ahol nem árt, de a japánok látják, és utána zsarolják be őket, ezért nincs értelme teoretikusan kijelenteni, hogy ez volt az egyetlen út. Felrobbantani két várost, gyerekestül, mindenestül.