Törölt nick Creative Commons License 2013.08.04 0 0 36

De. Ez sokszor eszembe jut. Belegondolok, hogy egy vacak másfél szobás panelben nőttem fel, ahol négyen éltünk nagy szeretetben, de szegénységben szüleimmel és testvéremmel, telefonunk nem volt, a kocsink Trabant volt, a nyaralást a  SZOT-üdülők jelentették.

 

Ehhez képest nekem már házam, jó autóm van, jó állásom, szép családom van. Anyagilag többre vittem, amit azért magamnak is köszönhetek a sok tanulás és munka miatt. Meg szerencsém is volt a munkában és a szerelemben is. Úgy, hogy egy szavam nem lehet... Nincs is, de mégis. Nem tudom te milyen van, de én az életben korábban gyakran maximalista voltam. Végigdolgoztam a diáknyarakat, az egyetem mellett is dolgoztam, később amikor vezető lettem, meghajtottam az embereimet is, most már visszafogottabb vagyok.

 

Ugyanilyen maximalista voltam a kapcsolatokban. Valamiért mindig könnyen teremtettem kapcsolatokat, de mindig hosszú távra terveztem. Ha a kapcsolat nem volt tökéletes az elején, akkor csak kaland lett, ha jó volt sokáig, de nem tökéletes, akkor csak egy hosszú kapcsolat lett. Ha már vannak gyerekeid, akkor te is tudod, hogy ilyenkor már megváltozik a helyzet, csak körülöttük forog minden, az emben nem ugrál már. Én sem fogok, csak gondolatban elkalandozok, hogy mi lett volna ha másképp döntök. 

 

 

Előzmény: sand. (35)