Korábban a befagyott Volgán való átkelés lehetőségét is vitattad: "nem a befagyott folyó az akadály, hanem a nagy hideg, ami miatt nem lehet népeket télen mozgatni" (MŐMH 19179.).

Erre idéztem a Vasárnapi Újság 1858. május 16-ai számát az asztrahányi átkelésről: "Télen a kirgizek is bejönnek pusztájukról tevéiken, hogy a vadászott állatok bőreért, európai árukat, kelméket, lőkeszletet cseréljenek. A befagyott Volgán át hosszu sorban ballagnak tevéiken, kettő, három is ülve egyen; csucsos prémes süveget viselnek fejükön és felöltő bundába takaróznak. E nép annyira megszokta a pusztai életet, hogy még a városban tartózkodása alatt sem vonul födél alá, hanem a piaczon s tágasabb udvaron sátort üt, és az alatt lakik."

Értetlenkedésemnek hangot adtam: "Nem értem, mit nem lehet mozgatni a népeken, amikor ezek a sztyeppeiek erre voltak specializálódva, és mint említettem, már a pontuszi szkítáknál négy- és hatkerekű lakószekereket említenek a görög szerzők. Mióta világ a világ, a gyerekek élvezik a téli sportokat, így a korcsolyázást, szánkózást, megfelelően felöltözve pedig nem lehet gond egy ilyen téli költözködésből, időseknek is simán át lehet vészelni az ekhós szekereken." (19190., 19191.)

De továbbra sem hittél sem ennek (19194.), sem a december végi, január eleji rajnai átkelésre vonatkozó kortárs híradásnak (19195.). S persze azt sem tudhatod, hol táboroztak a besenyők közvetlenül a vitatott átkelés előtt (19197.).