Nah, akkor röviden összeszedtem néhány gondolatot amolyan félhivatalos memoárnak. Természetesen nyilván szubjektív, és minden eseményről nem tudok beszámolni. Amiket én láttam, azokat próbáltam értelemszerűen megfogalmazni…

 

 

Peugeot 307 topiktali – Gyula - 2013. július 26-28.

 

Azzal kezdeném, hogy bár nyaralás miatt matricám volt, és be volt tervezve a pályázás, de hallgattam pár hozzászólásra, így a költséghatékonyabb utat választottam én is. Leginkább Őrmi által beírt útra gondolok. Hát, emlegettem neki sokat odalent, és még fogja is kapni az ívet rendesenJ. 4-es út lezárva Szolnok előtt, mert mire odaértünk, karambol volt, így mindenkit bezavartak a városba, az összes kamionnal együtt, hirtelen azt hittem Hamburgban vagyok megint, ott láttam ilyet. Nah persze ez a kitérő, meg mivel nekem Budapesten át kellett egyéb ok miatt gyötörni magam, közepes dugóval, így a fogyi versenyben is nyilván a bányászbéka püspökfalatja kerültem a végül is 5 lityis eredménnyel. Itt jegyezném meg, hogy Ádi beírásánál a fórum böngészése közben repült a papucsom a TV-hez – naná, hogy nem az LCD monitorhoz, mert a katódsugrácső jobban állja az ütéseket:D -, a 120-as tempó / 4,2-es fogyasztáshoz, erre a talira megérkezett egy szolid 3,5-ös produkcióval. Kicsit olyan érzésem támadt, mint a 90-es évekbeli atlétakirályoknak, akik 1-1 századokat javítottak a 100m-es síkfutás világcsúcsain, erre jött Özsen Bolt és rájuk vert két tizedet:P HidegzuhanyJ

Pénteki nap a brigád még azért foghíjas volt az össztervezethez képest, ám a szigorúan koleszterinmentes Robi-ápdét vacsora (szalonnasütés) így is jó hangulatban telt meglátásom szerint.

A környezet maga egyébként nagyon festői, a Körös partján, jó levegőn. A magamfajta túrázós egyén számára felüdülés, de szerintem a normál átlag számára is tetszetős szelete kicsiny országunknak (ha csak nem valaki esetleg a hardcore aszfaltbetyárok és panel-huszárok regimentjét erősíti).

A Fehér-körös: igen érdekes dimenziókkal rendelkező élő-víz. Meg van vagy 16 méter széles, és 8 méter mélyJ. Ellenberger a vízhőfok parádés, fürödni kötelező volt, nekem jobban bejött, mint a Balcsi az előző 1 hétben. Lehet marha jókat ugrálni egy kb. 4m magas trambulinról a bátrabbaknak (azt hiszem 1 fotót el is lőtt erről Robi, amikor beugrottam… Ez közvetlenül a teljesen váratlanul, a semmiből előbukkanó cunami előtt történtJ), vagy egy láncos trapézról kisebbet, esetleg a ponton stégről.

A főszervező úr erre az alkalomra elővette a szolgálati templombajárós nadrágját, ami megmondom őszintén engem felderített. Egyrészt baromi praktikusan négyzethálós mintája volt, hogy ha az ember unatkozna, akkor azonnal el tud csapni 1-2 ötöd-ölő partit, ami viszont még ennél is jobban tetszett, hogy méreteit tekintve inkább egy ejtőernyőre hajaz a ruhadarabJ. Mindkettő tökéletesen példázza mennyire gyakorlatias emberek a katonákokJ

Essen szó egy kicsit a szombat ebéd menüről: pörkölt lett végül megszavazva, utólag szerintem senki nem bánja, „topof” valami zseniálisat alkotott, Jena pedig a talira jövet megállított egy vecsési savanyúságot szállító kamiont azt hiszem és einstandolta a rakományt, mert annyi cékla és csalamádét hozott, hogy az egy kisebb menekülttábort is ellátott volna.

Vacsora: sütögetés, szalonna, persze a kenyércsöpögtetős rituálé nem maradhatott el, bár hozzáteszem némelyik kenyér egy bagarolos szendvicsre jobban hasonlított, de sebaj, lényeg a feelimng; és Ombree 13+1-es totója: no itt, volt számomra több érdekes dolog: pl. szegény JÉNA kissé zokon vette, hogy nem Jena, de hát ez csak azért van, mert neki dán írógépe van, amin nincs ékezetJ Valamint Ombree fia azt hiszem elemében volt, pörgött ezerrel, és úgy kibicelt a totózás közben, mint senki más a kártyaasztalnál. Édes jó apukája finoman, lágyan, nem durván többször is csendre intette: „kurva kölykére ne hallgassatok” és hasonló intelmek hangzottak el. Jókat derültemJJJ

Közös progi a városban: itt egy pici hiányérzetem támadt, a vonulás Gyulára az tetszetős volt a tekergőzés közben az ügyesebbek esetleg jóféle fotókat is készíthettek az előttük kígyózó francia kedvencekről + Jéna (sorry, dude:), illetve a beállított panorámakép az már mindenki számára elérhető, ami igazán jól sikeredett. Gyulából viszont így sajnos éppen csak betekintést nyerhettünk, mert időben szűkös volt a sztori, nyilván ennyi ember esetén nem minden klappolhat mindenkinek.

 

Egyéb: nap közben azért előkerültek a „történetek a dobozból” egymás autóinak hasfájásai megtárgyalva, motorháztetők felnyitva, betekintés az oroszlánok szívébe, ami adott esetben nem újdonság sokaknak, de azért az 1,4-es benzines motor esete a klíma tengely hibával azért sokunknak meg fog maradniJ

No, a HíDi mesterrel mentünk egy kört, hátsó ülésen Attila the Skinner  figyelt rogyasztva – az ő magasságával nem csoda -, hogy miket látunk a gépben. Hála a senseinek, kiderült, hogy a turbó teljesen rendben van, a légtömegmérő is, és a 3. és 4. fokozatban történő 3000-4000-ig történő gyorsításra is biccentett, így mondanám, hogy az izgalom miatti izzadás alábbhagyott a motor esetleges problematikáinak eltűnése okán, de ezzel költői túlzásba esnék, tekintve, hogy a fűtés kiváló volt ezen a napon mind az autóban, mind az autón kívülJJJ

Vasárnap szedelőzködés, kinek mi szerint alakult a programja, a szerint maradt, vagy ment esetleg be Gyulára pancsolni, mi jó páran hallgattuk a Smíró által elmondott sztorikat. Pontosan számomra nem derült ki, hogy milyen beosztásban van, úgyhogy marad Generalmajor, amit Őlminek kötelező leírni 100x helyesenJJJ.  Brutál dolgokról mesélt, amiknél szerintem megtapasztalhattuk, hogy a fényes nappal is lehet pupillát tágítani még hozzá illegális tudatmódosító szerek nélkül.

Apropó: pancsolás Gyulán. Nos, Biloxi Blues end kámpeni elhúzott a Várfürdőbe, így aztán a klubtagsági kártyájának átadása rám hárult, mivel mi is oda mentünk Vivivel. Nos, a küldetés tehát megvolt, Zsákos Frodóként nyakamba vettem hát a Megyét és a gyűrűt elvittem Mordorba, hogy „megsemmisítsem”. Noh, középföldén aztán találkoztunk Botonddal és családjával (jó, tudom, hogy miből lett a Boti, de ennyi írói szabadság engedtessék meg:). Találkoztunk Attila the Skinner családjával is, pedig már sokat mentünk a forró vulkán felé (vizes csúszda felé, de az út tényleg viszontagságos volt, mert vagy 2x körbejártuk, de Biloxi Blues és tsai semerre. Kicsit megzavarta a gondolataimat, hogy a 666-os öltözőszekrény jutott nekem osztályrészül, hogy akkor most ez valóban nemes cél és küzdelem?!;-) hát, az igazság az, hogy Zsoleszékkal is összefutottunk, szóval gyakorlatilag mindenki mással, így hát megmondom őszintén. Zsákos Haszi elbukott, nem tudta a gyűrűt elvinni és bedobni a lávába:P

Szerencsére minden másra ott a Magyar Posta, ilyen helyzetekre!:-)

 

 

(Itt a vége, vagyis a kezdete. Egy új talinak. Köszönjük mindenkinek az élményeket, a szervezést. A fent leírt dolgok kizárólag a fikció szüleményei, ha valaki esetleg magára ismer, az teljesen véletlen:)