A Devecser helységnévet valójában nem "fejtettem meg", csak tippeltem egyet. (Volt még ilyen, pl. a Vecsés, Tuzsa...).
Ez általában akkor szokott lenni a gyökny.-ben, ha késői mássalhangzók szerepelnek a szavakban, mint az "európai V" (valójában w), Z/Zs - s D (a T rokonhangja) is eléggé új.
***
A gyöknyelvészetben csak azokat a szavakat szabad kettévágni, amelyek biztosan összetett szavak. A Devecsernél én nem így érzem (viszont nem is tudtam igazából megfejteni).
De ettől még nézzük külön a cser szót. A héber corev = csíp, maró, caará = fájdalom - ez a magyar cser (-fa, -sav, cserben hagy). Magyar rokon gyökszavak: csőr, csér (halászmadár).
Cuczorék nem gyöknyelvészettel foglalkoztak, hanem a magyar szavak kigyűjtésével, s azokat a legrövidebb értelmes szó jelentésére próbálták visszavezetni.
Vagyis ők nem alapozták meg a gyöknyelvészetet, ami egy új nyelvtudományi ágazat. (Nem állították fel az elméletét, a szabályait, módszertanát).
A gyöknyelvészet az első mássalhangzó váz után
(ami szókezdő magánh. esetén 1, szókezdő mássalh. esetén 2 db. mássalhangzóból áll),
már csak egyesével veszi és vizsgálja a további mássalhangzókat. Úgy, hogy bármilyen magánhangzót lát (ha nem lát, képzel) eléjük. Tehát nem összetett szavakat sosem vágunk szét - bárhol.
Példák (tőled): csirke (CsRK váz)- a héber coreh = rikácsol (H/K hangváltozás).
Cserép - a héber coráf = kiégetett (P/F hangváltozás).
S persze vannak még C/CsR gyökű továbbképzett szavaink nagyon hasonló értelemmel: pl. csiripel, ciripel, csorog, csermely, stb, de ezek már C/CsRP, CsRG, CsRM vázak.
A továbbképzett vázakat a gyöknyelvészetben - hacsak lehet - az aktuális vázanként igyekszünk rokonítani más szavakkal: úgy az azonos, mint az összehasonlító nyelvben. De ha nem lehet, mert nincs más rokonszó? Akkor mi is visszalépünk (mint Czuczorék) a kezdő gyökvázhoz és azzal prübálunk rokonítani.