2013. július 6-án, este távozott el András. Épp kezelésen volt a korházban, amikor a Teremtő haza szólította. Nem szenvedett, másodpercek alatt ment el, méltósággal befejezve főldi útját.

Éveken keresztül csendben viselte, tűrte a betegségét és napi minimum 4 órán keresztül gyakorolta a chikung egy változatát, ami nagyban hozzájárult a betegségének lessulásában. 

Tiszteletre méltó ember volt, aki több ezer fiatalnak, férfinak, nőnek, gyereknek tanította a 80-as évek legelejétől a karatét. Róla a Japán karate mesterek is azt mondták, hogy szívesen tesznek eleget a meghívásának, mert tiszta szellemben tanított, nem versenyzőket kinevelve, hanem az életre felkészítve a nála tanulókat. 

Aki ismerte tudja, hogy András egy önzetlen, segítőkész ember volt, aki bárkinek segített. Nem pénzért, hanem ingyen! Ilyen volt a karatéban is. Ő soha, senkitől gy forintot nem fogadott el a tanításért csrébe, ezt ingyenesen csinálta, mert szerette a karatét és szerette az embereket.

Nagy űrt hagyott maga mögött és sokunknak hiányozni fog. Emléke a szívünkben tovább él.