mindenki, anyukám, nagynéném, testvérem, barátaim nagy része hülyének nézett. Mindent, ami waldorfos, fikáztak. ... rosszul esik, hogy ők kinevetnek/furcsálkodnak/értetlenkednek/mérgesek is rám

       Jól megfogalmaztad, valóban vannak ilyen emberek, és ki tudnak borítani!, bár meg kell mondjam, hogy én csak futólag, távolabbi ismerősöknél, kommentekben találkoztam ilyesmivel. Inkább az volt a jellemző beszélgetésekben, hogy mindenkinek (minden józanul gondolkodó embernek) tetszenek az alapvetések: gyerekközpontú iskola, képesség-, kompetenciafejlesztés, viszont "nem öntenek benzint magukra, és gyújtják föl", hogy jó, akkor ezentúl Waldorfosok leszünk! Lehet, hogy "árulás", amit csináltam, de engem mindkét oldal érvei meghatottak, és ezért nem lettem "hívő Waldordfos".

      Azt nem tudom, hogy a te családod miért reagált ilyen elutasítóan, pedagógusok talán, és minden reformpedagógiát élből elutasítanának?, vagy az ezoterikus dolgok verték ki náluk a biztosítékot? Nem lenne szabad téged lesajnálni vagy dresszírozni, amiért egy államilag akkreditált, szakmailag engedélyezett intézménybe járatod a gyerekeidet, de az biztos, hogy az ő álláspontjukat is tiszteletben kell tartani! Képzeld magad a helyükbe!, lehet, hogy kétségbe vannak esve, hogy a gyerekek nem fejlődnek, vagy esetleg nem a képességeiknek megfelelően tanulnak majd tovább. Ezeknek a félelmeknek az eloszlatására legjobb ugye a tisztázó beszélgetés, amit írsz lentebb, és hogy nem sikerült túl jól ...

És minden módon próbáltam magyarázni, mesélni, bizonygatni, hogy mennyire nem jól látják, és hogy kvázi "ismerjék el" a waldorf pedagógia létjogosultságát, vagy legalább engedjék közelebb magukhoz. Na, ez nemigen sikerült. És szépen lassan le is tettem róla mostanra. Szomorúan.

      Anélkül, hogy itt látatlanban okoskodnék, csak úgy tippelek a saját élményeim alapján, hogy miért nem sikerülhetett. Addig, amíg az ember "hívőként" próbál meggyőzni másokat, addig nagyon ellen fognak állni a "megtéríteni szándékozottak" :). Ha lazábban állsz a dolgokhoz, akkor van esély rá, hogy néha meghallgatnak. A személyes példák jobbak, pl. mi tetszik, mi az, amit nagyon hasznosnak tartok a gyerekeim számára stb, mintha azt citálod, hogy "de bezzeg a Vekerdy is azt írta a Nők Lapjába, hogy ...!!.

    És ami még életbevágóan fontos sztem: ne tekintsük a Waldorfot a bölcsek kövének!, mutassunk rá gyenge pontokra, vagy ami nem szimpatikus számunkra a gyakorlatában, mert biztos van ilyen. Őszintén: mi magunk szívesen hallgatunk olyan embert, aki dicshimnuszokat zeng magáról vagy a módszeréről?  Szerintem nem ... :)