Szomszédok – nincs megállás (a lejtőn)

350. fejezet

 

Főcím

Késő délutáni kép – tévétorony, lakótelep, roncsok a parkolóban, egy rozzant Ikarus fut át a képen, mögötte viszont rögtön feltűnik egy gyönyörű új Mercedes Citaro is, jól látható BKK-emblémával.

 

Mágenheim-lakás.

Ádám a kisszobában bóbiskol a tévé előtt, jól ismert barna köntösében, kivillanó mellszőrzettel. Julcsi lép be a lakásba.

 

Julcsi: Jó estét! Megjöttek a dolgozó népek.

Ádám (nem riad fel, inkább csak lustán-álmosan feltápászkodik): Jó estét. Ezek nem dolgozó, hanem ricsajozó népek. Hordák. Vagy inkább bandák.

Julcsi (a régi köpenyre tekintve): A Nagy Fehért meg mi lelte?

Ádám (álmosan): A Nagy Fehér nem lelte a nagy fehér köntösét, ezért elővette a régit. A kopottat, nyúzottat, de a legkedvesebbet.

Julcsi: Értem. Mit mondjak? Gyönyörű.

Ádám: Ne mondj semmit. Tényleg az. De legalább ezt szeretem.

Julcsi: És? Hogy telt a szabadnapod?

Ádám: Jól.

Julcsi: Bővebben?

Ádám: Nem jól.

Julcsi: Haha. Ez nagyon vicces.

Ádám (leül a nappaliban az egyik székbe, a keze ügyébe került csészéből kávét hörpöl): Ráadásul nem is igaz. Végre kialudhattam magam.

Julcsi (mintha valami tiltott dolgon kapta volna a másikat): És még tévéztél is…

Ádám (tettetett beismerően): Képzeld, még azt is csináltam. Amíg bele nem aludtam.

Julcsi: És mi jót találtál a megszámlálhatatlan csatornákon?

Ádám: Egy nagy magyar filmet. Szabó István Oscar-díjas művét.

Julcsi: Ne mondd. És az téged érdekel? Úgy tudom, az egy elég ódivatú film, valami régmúltban játszódó, elavult történettel.

Ádám: Tévedsz, lányom. Az egy szép, ízléses, elgondolkodtató alkotás. A témája ugyan valóban nem aktuális, de a színészvezetés, a képi beállítások, a fények, a dialógokban felgyülemlő feszültség bravúros rendezésre utalnak.

Julcsi (meglepődve): Te így értesz ehhez a szakmához?

Ádám: Furcsa, ugye? A te drága jó nemzőatyád még mindig tud meglepetést okozni.

Julcsi: Nem. Csak nem gondoltam, hogy ilyen műértő szemmel figyeled a mozit.

Ádám: Pedig bizony a középiskolában sokáig vacilláltam a pályaválasztás körül. Annál is inkább, mert filmszakkörös voltam, s Ragályi Elemér járt be hozzánk képi mesterséget oktatni. De persze te azt sem tudod, ki is az a Ragályi Elemér.

Julcsi (sértődötten): De képzeld, tudom. … (Megenyhülve.) Szóval belőled majdnem színész lett?

Ádám (unottan): Majdnem.

Julcsi: És akkor szerepelnél a tévében?

Ádám: Biztosan. Ahogy mostanában elnézem, a tévében mindenki szerepel, csak épp színész nem.

Julcsi: De mondjuk sorozatokban…

Ádám: Na, azt nem. Édes jó leányom, én művésznek készültem, nem csepűrágónak. Se sorozatokat nem vállaltam volna, se pendlit. Éppúgy, mint ahogy orvosként nem fogadok el se paraszolvenciát, s nem szervezek homeopátiás rendelést sem.

 

Tekintetet magasba emelő klimpírozás.