A huzagolt csövű, hátultöltő fegyverek nagyon sokat fejlődtek a polgárháború végére.

Az egylövetű Sprinfieldeket pl. a polgárháború vége felé kezdték rendszeresíteni a jenki gyalogságnál.

Ennek a fegyvernek a lőtávolsága és a lőpontosága sokkal jobb volt, mint a korabeli alsóágytáras ismétlőpuskáké, pl. a korai Henryké és Winchestereké.

1866-ban egyes Vadnyugaton állomásozó alakulatok is Springfieldeket kaptak.

Ezzel mértek súlyos vereséget pl. az ún. szekérbarikád-csatában (Waggon Box Fight) a rohamozó sziú indiánokra.

Ezek a Springfieldek állítólag annyira hatékonyak voltak egy gyakorlott lövész kezében, hogy egy támadó indiánt kb. 200-300 m-ről, egy  30-40 fős támadó sziú vagy  csejenn lovascsapatot meg már állítólag 500-600 méterről hatékonyan tűz alá tudtak venni.