Múlt hét vasárnaap a fedémesi kisdombról startolva hátimotorral átrepültem az egri reptérre.

Erről a repülésről teszek közzé egy beszámolót.

Íme:

2013-06-16

Pesten voltunk a hét második felében a családdal, ebben a nagy kánikulában. Volt ott minden jó; Vidámparkolás, haverlátogató, Közlekedési Múzeumolás, Repülőmúzeumolás a Petőfi Csarnokban!

Ma reggel jöttünk haza, hogy a nagy hőség előtt hazaérjünk.

Amint lezajlott a vasárnapi ebéd rögtön előálltam a tervvel; Fedémesre megyünk, de ezúttal viszem a hátimotort. A család pedig amint elstartoltam elugrik Mikófalvára a nagyszülőkhöz, majd este felszed az egri reptéren, merthogy egy Fedémes-Apollo reptér volt a napi terv..
Valójában még annak is örültem volna, ha sikerül Fedémes felett pár kört repülnöm.

 

Fedémesen Patkó Sanyi fogadott, meg Sebők Laciék, meg jókora növendékes forgalom. Szerencsémre csak kevesen repültek, mert a termikes időszak kellős közepén bontogattam a szárnyamat.
Érdekes módon aki repült, az a DNY-i starthelyet részesítette előnyben, noha annyira D-ies volt a szél, hogy már inkább a DK-i starthelyre fújt az pici kis lötyike..
Nem vacakoltam, egyedül teregettem a kedvenc starthelyemen. Azazhogy segített Patkó Sanyi is, miközben szakértette kis motoromat. Ezenkívül egy-két kíváncsi tekintet, meg Laci bácsi tekintgetett felénk.

A moci indítása után az érdeklődés felélénkült. Kis családomnak meghagytam, hogy csak akkor induljanak el Mikóra, ha már szépen kiemelkedtem és láthatóan Eger felé veszem a kurzust.

A szél teljesen lecsökkent. Néha egy-egy termikpöfi lebegtette meg a pillangók szárnyait, de több semmi sem volt. Az első startomon fel se tudtam húzni az ernyőt. Sanyi nyugtatott; ez még nagyon erős szélcsend volt de segített, újra terítettünk, majd mikor valamennyi szellőcske elősomfordált a következő domb mögül, felhúztam a kupolát. Keményen kellett futnom, adtam a mocinak a gázt rendesen, végül csak ellibbentem. Megvolt életem negyedik motoros startja. Fura érzés kerített hatalmába, mikor a megszokott leszálló felé süllyedés helyett emelkedtem. Beültem a beülőbe, majd körül belülre betájoltam Egert, és felvettem az irányt. Irány az egri reptér! Nagyobb magasságban felélénkült a déli szél, ami pont ellenem dolgozott, de a GPS-sebességmérőm a földhöz viszonyítva így is 34-38km/h-t mutatott.

Távrepüléseken edződött szemmel vizslattam a vészleszállónak használható füves réteket, meg a dimbes-dombos erdős területeket. Balról már elhagytam Fedémes házait, mikor a következő völgyecskében feltűnt Bükkszék jobbról. Itt egy Dombos-erdős területet kerültem meg egy balkanyarral, majd innen kiérve tovább emelkedtem Hevesaranyos felé. Némelyik rét felett még 2-es emelésben is részesített némelyik termik. Incselkedtek, hogy tekerjek beléjük. Most nem! Most motorral vagyok, egyenlőre elég nekem a motor ereje, de talán eljön még az idő a motoros termikelésre.
Balról a messzi távolban már szépen látszott a Bélkő, alatta Bélapátfalva és a Mikófalvi kisdomb is hátulról, ami teljesen eltakarta szemem elől Mikófalvát. Előttem a Bükk erdős vonulata terült el, közötte Szarvaskő. Ez az az erdős sáv, amit vitorlázva, motor nélkül kb. 500m magasságvesztéssel lehet átrepülni. Azaz ha teljes biztonságban akarom érezni magam, közvetlen az erdős sáv eleje felett legalább 500m-en kell lennem, plusz persze az a 100-200m, ami a tengerszint feletti talajmagasságot jelenti.

Ekkor vettem észre azt a ronda nagy szürke felhízott Congestust az erdő felett. Hát errefelé már mindig ilyen izgalmas lesz az erdős sáv átrepülése? A felhő délről közelített, ezért kitérő manővert kellett végrehajtanom, DK-i irányba, Szarvaskő felé. Ekkor már az egerszalóki tó is jól látszott a távolban, de Eger épületei is teljesen kivehetőkké váltak.

A felhő közben NY-i irány felvéve Sirok felé vette az irányt, miközben tovább hízott. Ekkor 560m-en jártam, de már éreztem a felhő szívását is. Szerencsére ez semmi sem volt ahhoz képest, mikor tavaly efölött az erdős sáv fölött, csak jóval nyugatabbra 1400m-en egy ilyen felhő széle alatt repültem Fedémes felé. Akkor 1700m-ig szívott, mikorra sikerült kikecmeregnem a túloldalt a széle alól. Emiatt jött akkor össze a Fedémes-táv.
Ezúttal is nagyon figyeltem a felhőt, mert azért folyamatosan 0,5-1,5-es emeléssel porszívózott maga felé, pedig a motor már csak alapjáraton dohogott a hátam mögött. Már a menekülés gondolata is foglalkoztatott, pedig tudtam, hogy ezek a felhők nem 500m-ről fognak csak úgy magukba szippantani. Nagy bajban leginkább 1000-1500 m-en lennék. Ez a gyenge átlag 1-es emelés is megszűnőben volt, ezért beirányoztam magam a reptér irányába, aminek a környéke már kezdett előtűnni. Az Eged is szépen látszott balról, miközben én még mindig a felhőt tanulmányoztam. Az már látszott, hogy néhol kezd a szürke alapja átengedni a napfényt, Egerbakta pl. fényárban úszott alatta.

Úgy nézett ki, a felhő feloszlóban volt. Én pedig bőszen toltam a túrámat az erdős sáv fölött. Balról szépen látszott a szarvaskői kilátó, azzal a jókora füves területtel, ahol már tavalyelőtt szálltam le egyszer, szintén távról.
Ekkor feltűnt, hogy felhő bizony épp felettem a legszürkébb. De mire nyugtáztam észrevételem, feltűnt más is! Esőcsepp a szemüvegemen.
Affene! Számíthattam volna rá! Már szépen csepegett, ezért már-már egy balos kitérőmanővert fontolgattam az Eged felé, hátha az ottani leszállóban, vagy a környékén vészleszállhatok…
De aztán mégse tettem. Tartottam a reptér irányát.

Egyszerű okom volt rá; az a kis csepegés elállt. A felhő is elvonulóban volt a fejem felől. Most már a reptéri forgalmat figyeltem, miközben lassan behelyezkedtem fölé. Ekkor egy siklóernyősre figyeltem fel. Ő az Egedről jöhetett, mert nem volt motorja. Szépen leszállt a hangároknál, amit én nem vállaltam be. Legjobbnak a reptér közepére való behelyezkedést tartottam. Siklóernyősként, ha hosszúra, vagy rövidre sikerül a behelyezkedésem, mindig van lehetőségem pro és kontra változtatni a leszállásom helyét.

Ezúttal erre nem volt szükség. Szépen behelyezkedtem a kiválasztott helyre a reptér közepén, majd leszálltam oda. Gyorsan a pálya szélére hurcoltam cuccost, majd elkezdtem a nagy túrámat a hangárok felé. A motor súlya alatt roskadozva, most már átkoztam azt a precízkedő ökörségemet, hogy mindig középre szálljak.

Oké ez volt a legbiztonságosabb, de így kutyagolhattam a 23 kilós mocival a hátamon majd fél km-t a hangárokig. A jól megérdemelt behűtött sörig..
Ez utóbbi  végül megvárta a málhás menetemet és még jobban is esett!

Hát így zajlott első motoros távrepülésem, röpke 25km megtételével.