AZ IGAZSÁG SZÓSZÓLÓJA - NTK HS

 

Ne adj hitelt nekem és ne bízz bennem,

Az Én-isten a csend házában lakik,

Számomra – mindig titkos ismeretlen –

Az örök örömeiből adatik.

 

Hét-rét énem félálomban rámköszönt –

Szólt az egyik éjbe hajló lét talány:

“Én vagyok, akit a sorsa összetört,”

És szava, a többi kétkedőre várt.

 

“Én vagyok, vidám énje a Bolondnak,

És táncolok, ha sírni lenne kedvem,

Szeszélyem önkéntelen vágyainak,

Én vagyok, a szenvedélyes szerelem.”

 

“Én vagyok, aki tombolni akarok:

Gyűlölni vadul, s megtagadni Istent,

Mert törvénytelen és bukott angyalok

Démona szaggatja füstté a lelkem.”

 

“Pokol vagyok, a fekete sötétből,

Mert nem ölelt anyám, mikor szeretett,

S nem emelt fel, az eszelős földről,

Amikor bennem, a lélek reszketett.”

 

A hetedik én, bámult a semmibe,

“Az én lelkem is Isten lázában ég,

Az örök-egy költészet gyermekeként,

A kitagadott angyalok egyike.”