Rapai Ágnes

Kortárs, 1987.

a szavai között nincs rés amin

átfújhatna a szél mondja Orbán Ottó

a Kortársban ülünk néha bejön

valaki és kimegy valaki bezárta

magát folytatja talán nem mer

igazán közel kerülni a tárgyhoz

kezében Ginsberg odaát című versem

mintha rejtegetne elleplezne

valamit mondja mintha félne

Ottó hangja tárgyilagos tanáros

s hirtelen a neonfényes íróasztalok-

kal teli szobában megvilágosodom

szörnyű karácsonyfa vagyok ágaimat

lehúzza szaloncukor aranydió

csokoládészív fojtogat almaszag és

angyalhaj égetnek viaszcseppek

de értse meg ennek az ünnepnek még

nem lehet vége mert gyereksírás jön

felsebzett kezek és talpak káromkodás

jön s egy zúgó porszívó mely

egykedvűn magába szippant