> Addig is megismertethetsz minket velük.

 

Nem, nem foglak benneteket megismertetni. Annyi időt nem szánok erre.

 

 

>  nemigen valószínű, hogy félreolvastak volna egy ilyen közismert kifejezést (uisge 'víz').

 

Ezt bizony félreolvasták: a magyarok pl. közismert szlovák szavakat olvasnak félre, és fordítva. A feltételezésed még a jelenkorban sem teljesül, amikor az átlagnépesség a gimnáziumig jut. Hát még a XVIII. sz.-ban, amikor a félreolvasott alak megjelent… Egyébként az sem igaz, hogy az uisge ’víz’ ismert szó lett volna az angolok között: nyoma sincs ennek.

 

 

> Arról van szó inkább, hogy még nem volt kiforrott a korabeli helyesírás.

 

 

Nem értesz hozzá, a saját megítélésed szerint sem, de ragaszkodsz a prekoncepciódhoz. Nem baj, ettől alteros ez a fórum. Csak akkor minek megkérdezni, hogy „a kelta uiske miért nem sorolható a finn-észt vesi és a magyar víz mellé”? Döntsd el, hogy oda sorolod, és ne zavartasd magad azzal a filológusok véleményével, ha eleve nem hiszel nekik.

 

Te magad írod, hogy „Timaru-Kast Sándor írt a kelta–magyar nyelvrokonságról. Nyilvánvalóan dilettáns szerzőről van szó”. Megjegyezted, hogy „néhány szófejtésének talán érdemes lenne utánajárni”; én utánajártam: ennyi. Azt hiszel, amit akarsz.

 

 

> Ez már az indogermán "hangfejlődéses" nyelvészkedés, ősnyelvi következtetések területe, én a magam részéről maradnék a dokumentált, bizonyíthatóan létező szavaknál.

 

Jelzem azért, hogy a gondolatmenetem a jelenkori leánynyelvi adatokra, és azok írásos forrásokban dokumentált felmenőire ugyanúgy igaz. Csak ugye a modernebb matematika már a négyzetszámokat elintézi az egyszerű y = x² felírással, míg az középkorban hosszas tabellákkal sorolták fel az értékeket. De ha te megakarsz maradni a középkori személetességnél, akkor maradj. Ettől még a négyzetszámok ugyanazok lesznek.

 

 

Tekintve azonban, hogy ez az alteros topik, és a tárgyban kifejtettem azt, ami ezen a szinten a mondandómból kifejthető, a tárgyban az aktív megnyilvánulásoktól visszavonulok.