Na, végre írok a hétfőről... hogy mekkora súlya volt ennek a napnak, arra talán elég bizonyíték, hogy a berlini hosszú hétvégémet rövidítettem le miatta... de egyáltalán nem bántam meg!

Tíz pontból kilenc és felet tudok adni a hallottakra, ami miatt le kell vonni, az a He Carves His Stone lerövidítése és a nem mindenhol tökéletes hangzás (főleg az Exit Music alatti berezonálás). De hallhattam azt az albumukat teljes hosszában, amely az első lépést jelentette a zenekar felé, és talán épp ezért még úgy is nagyon szeretem, hogy az előtte és az utána lévő két lemez is mestermű.

Sikerült mindent kihozni úgy, ahogy kell, és még azon se nagyon lehet kukacoskodni, hogy a stilszerűség kedvéért lehettek volna villanydobok meg szitár is. Minden zenész tudta adni azt, amit kellett, csak a gitárszólót tartottam feleslegesnek. De utána a két gitáros Labyrinths és a hibátlan Follow Me nagyon is jó lett. Zak hangja egy kicsit ugyan magasabbnak tűnt a kelleténél itt ott, de az All That I Bleed és a Miles Away pont úgy tudott megszólalni, mint 20 évvel ezelőtt, és a Sleep-re sem szólhatok egy rossz szót sem!

Kár, hogy a végén nem volt Chance... én az Epiphany kapcsán meg azt hittem, hogy a TSO hasonló című dalát veszik elő, nem ritka egzotikum lett volna, meg amúgy is kiváncsi lehet az ember, hogy mennyire lehet Rob Evan szintjét hozni. A CIIC pedig a Watching In Silence óta nem ugyanaz nekem...

A francia előzenekarok hallgathatóak voltak, különösen a Nightmare... a Dio-párhuzamok is inkább pozitívak náluk, mint zavaróak. A többiről nem tudok mit mondani, mert csak este 7-re mentem el. A Vicious Rumors pedig szintén jó muzsika lenne... csak az előtte hallottak után nekik csak az "utózenekar" státusz jutott, főleg, hogy vártam Zak megjelenését is, hadd írja alá, amit még nem tett meg pont egy évtizede a Szigetes koncertjük után...

Jövőre és utána pedig igazán eljátszhatnák a másik két évfordulós lemezt... csak kár, hogy az ilyesmire nincs nagyon kereslet, hisz ilyen gyér létszámot utoljára talán pont Oliva pesti fellépésein láttam... és ilyenkor mindig elfog a kétely, hogy vajon a klasszikus Sava is csak ekkora fogadtatást kapna-e a hozzá méltó helyett... még szerencse, hogy ez nem akadályozza meg az eredeti tagokat abban, hogy a megfelelő minőségben prezentálják a dalokat. Úgy, mint hétfőn este is.