Ahogy írod is többnyire Morrison volt igencsak az előtérben mivel ilyen karizmatikus frontember kevés zenekerban volt, ha egyáltalán volt.

Azonban Ő már a kezdetektől fogva hangsúlyozta a bandán belüli teljes egyenlőséget és maguk közt is (erről később néha el-elfeledkezett

azért, de alapjaiban végig megmaradt). Hitt benne, hogy csak ők négyen alkothatnak szerves egységet, és ez igaz is volt.

A sajtó viszont szinte mindig csak Jimre volt kíváncsi de ez nem meglepő, és több interjúban mondta ilyenkor, hogy a Doors négy egyenrangú

tagot jelent és nem egyemberes buli. A lemezborítók esetében akad azért ellenpélda is arra amit írsz pl. a Waiting for the Sun.

 

Nekem a Doors-ra Hobo nyitotta fel a szemem, még a Stone-féle film elkészülte előtt (Vándor az úton dupla koncertlemez)

Ray egyébként elég nyíltan ostorozta a filmet (melyben Kilmer alakítása valóban lenyűgözően hiteles), mégpedig azért mert csak a botrányhőst

láttatja meg, de ebben én mindig köztes állásponton voltam mert megmutat azért a költőből is valamennyit bizonyos filmes eszközökkel,

és ezek az elemek a legjobb jelenetek is a filmben. Jól mutatja be azt a társadalmi miliőt is a 60-as évek Amerikájában, mely

"táptalaját" képezte a Doors megszületésének. Ez utóbbiban mindig is nagyon jó volt Stone, lásd Vietnam-trilógiája.

Ez a korszak volt szerintem Amerika egyik legizgalmasabb időszaka.

A Doors nagyon eltalálta azt a kort amiben megszületetett és rengeteg mindenben meg is előzte azt, ezért volt progresszív - szövegvilágában és

zenei vonulatában egyaránt. A kornak fontos szerepe volt abban, hogy ilyen magasságokba juthatott a zenekar és legendává vált.

Ez persze csak így utólag visszatekintve látható igazán, ők nyilván nem ezért csinálták.

Azt nem vitatva persze egy pillanatig sem, hogy a zenekar tagjai brilliáns teljesítményre voltak képesek, szóval akkor és ott ezt nekik "kellett"

véghezvinni, ők voltak ennek a csodálatos Doors jelenségnek a letéteményesei. (Mert szerintem a Doors nem "csak" egy zenekar volt,

hanem egy azon túlmutató jelenség is. Nem is lehetett túl hosszú életű...)

 

Én sem kedvelem azt a bizonyos fotósorozatot Jimbo-ról, sokkal sokkal jobbak azok melyeken szakállt visel.

 

A Hwy tankolós jelenetet én is nagyon kedvelem:-)

 

A When You're Strange szerintem is jól sikerült, főleg ritkaságnak számító képanyagai miatt.