A tegnapi nappal kapcsolatban (május 19.) nagy bajban vagyok, ugyanis a róla készült beszámolóm lehetne akár hátimotoros beszámoló is. Azonban mivel az Egeden kezdtem, és estére nem csillapodott a szél, emiatt csak nem tudtunk motorral repülni, ezért inkább ide tettem be beszámolómat:

 

2013-05-19

Tömeg a DK-i starthelyen. Legalábbis így lehetett jellemezni az Eged DK-i starthelyét délben, mikor a legnagyobb forróság kellős közepén kiértünk a starthelyre. Ami igaz az igaz, valójában még nem volt olyan forróság, mint amilyen általában nyár közepén szokott lenni, hiszen még csak május van. Miután letelepedtünk az árnyékba, egészen kellemesen el lehetett beszélgetni, meg persze folyt a szagértés. Elég K-ies, durva szélre értünk ki, nagyon balos volt, ami a szagértés közben D,DK-iesre váltott. Lassan belefogtunk a csomagolásba, majd megvártam az előttem startolókat, aztán indulhatott a cirkusz!

Start után egyből balra ráfeküdtem a lejtőre, egészen a K-i csücsökig mentem. Mire odaértem eléggé megmerültem, ezért erősen nézegettem a vészleszállót, de kár volt pánikolni, a csücsök által beígért emelésem ott volt, ahol számítottam rá. Szépen bele is kapaszkodtam, aztán már csak arra eszméltem, hogy ez az istennyila termik átlag 5-el emel, aztán emelget ugyan, de minduntalan szétesik. Mindenki így járt még akkor, folyton új termiket kellett megfogni, hogy tekerhessünk, aztán 800-900m-en folyton szétesett a termik, mi meg visszarohadtunk a lejtőre, míg újra nem találtunk valamit. Volt aki a leszálló fölött próbálkozott, volt aki végiglejtőzte/termikelte az Eged vonulatát, egészen Noszvajig, de folyton fennállt ez a jelenség. Én a szőlő felett találtam szűk, erős termikeket, amiket meglovagoltam, de folyton fennállt a csukás veszélye még ezzel a nagyon biztonságos Kantega 2-essel is. Egyszer úgy estem ki a termikből, hogy csukogatott a jobb stablap, középen veszettül emelt, majd hirtelen eltűnt a bal szárny.

Mire kirendeztem a bal oldalt, még csukott a jobb oldal is egy kicsit. Azt is kirendezve egyből menekülnöm kellett a szőlő fölül a K-i csücsök fölé, mert ha közvetlen a szőlő fölé merülök, akkor a K-ies szél betol a fák közé!
Sikerült a csücsök föl érnem, ráhelyezkedtem lejtőre, majd a starthelytől balra találtam rá következő liftemre. Ezt is tekertem, de nem adott olyan sokat. Végül csak kitapogattam a magot, tekertem volna benne, de a kollega is földet ért, őt én szállítottam haza, meg aztán ránéztem az órámra és rájöttem, hogy ideje lesz leszállni, mert hátimotoros találkozóra vagyok hivatalos és ez az első, nem illik hát sokat késni! Meg aztán a család is megy és fő repülésirányítómnak megígértem, hogy kettőre otthon leszek! Nem lettem, mert végül félórát késtem J

Szóval ott tartottam, hogy kelletlenül, de otthagytam a termiket, lefüleztem az ernyőm, és emelkedtem! A csudába! Ilyen tuti időt otthagyni!

Wingovereznem kellett amitől kissé reszkettem ilyen aktív időben, de valahogy csak lekerültem, pedig a leszálló is emelgetett.

Az átlagolóm plusz 4,5-es emeléseket regisztrált, négyes süllyedés mellett, negyven perces repülésem közben, ami ebben az aktív időben simán több is lehetett volna. Kissé elégedetlenül szálltam le, de reméltem, bejön a metnet-es jóslat és a pipishegyi reptéren alkonyat előtt kellemes motoros repülőidő lesz, amivel bepótolhatom a hiányérzetemet!

Mikor hazaértem, mint az őrült rámoltam be a pereputtyot és a bringát a kocsiba, majd irány a pipishegyi reptér! Időközben beszéltem Gáborral is, hátha együtt tudunk menni, de ő épp motort épített, és korábban indult mint mi.

Azért csak odataláltunk, engem vitt a kocsi és a gyomrom, mert bográcsos készült, aminek az illatát hamar megérzi a.. gyomrom!

A helyszínem épp mustrálgatták a Gábor által épített szép, új hátimocit. Hát, gyönyörű és bikaerős lett! Én is összeraktam a sajátom, aztán nézegettem Fábián Sanyi trike-ját, meg befutott házigazdánk Csomós Sanyi is az új, általa épült trikejával.

Hát erre a trike-ra érdemes lesz pár gondolat erejéig kitérni. Magát a trike vázát Gábortól kapta, ezért a szokott minőséget képviselte, annyi különbséggel, hogy a motor keretét acélcsőből hegesztette Sanyi, ugyanis egy korábban már motoros sárkányozáshoz használt 600cm3-s Trabant motor szolgáltatja a vaskos légcsavarnak a hajtást. A trike 70 kilós lett, a motor pöccre indul, egyébként érdekes látványt nyújt a vaskos berántófogantyú, ami megelőlegezi, hogy kell a muszkli a moci berántásához.

Sajnos a szél erős maradt, esélyünk se volt röppenni, ezért belemerültünk a gulyásozásba, az anekdotázásba, meg a sörözésbe. Aztán csak nézegettük azt a Trabi-trike-ot, aminek a beülőjét még ott a helyszínen szereltük fel.

Addig addig nézegettük, hogy Sanyi berántotta a Trabi motort, ami valóban pöccre indult. Bepattant a trike beülőjébe, aztán rögtönzött a reptér hosszában egy gyorsulási versenyt, megelőzve borulásos balesetet, amivel meg is nyerte a futamot!

És még féltem, hogy az a trike gyenge lesz a Nova Taxy tandemernyőhöz..

Sajnos a nap lebukott a horizont alá anélkül, hogy csillapodott volna a szél és repülhettünk volna. Így hát elrámoltam a mocit, majd még visszamentem a többiekhez kicsit tereferélni, aztán a gyerkőc elálmosodott, ezért elköszöntünk és hazamentünk.

De az biztos, amint a fiam nagyobb lesz, ilyen sátrazós-motorozós-bográcsozós buliban már úgy szeretnék részt venni, hogy ott is alszunk!

 

És a szokásos Eged-firkálmányom: