"A módszer ugyanaz", ez így persze soha nem pontos, hiszen a Menkauré-nál nincs szép sima burkolat a piramis körül, az alsó sor burkolókövei "a puszta földön" állnak. És ez aligha az idő előtti befejezéssel függ össze, ahhoz túl korán kellett erről dönteni, már a piramisépítés elején, vagy ha a burkolatot mégis utólag rakták volna fel, akkor is a burkolás megkezdésekor. Viszont ha már akkor a gyorsítás lett volna a cél, akkor a burkolat simítását el sem kezdik, nem pedig félbehagyják.

A hézagmérésből bármit is szeretnék kihozni, nem sikerül, a vonatkozó leírás formailag ugyan illeszkedik Petrie művébe, de tartalmilag durván kilóg onnan, egyszerűen nem azonos színvonalú a többi résszel, adatokkal alátámasztva nincs. Tanácstalan vagyok, mindenesetre fel nem használom semmire, nem hivatkozom rá. A diorittálakat megnézte és le is írta rendesen, azzal nincs bajom. (csak sajnos most nem tudom mélyebben beleásni magam a témába)

A fűrészelés azért érdekes, mert azzal két szomszédos tömb illeszkedését is lehet javítani: a lesimított felületeket összetolom koppanásig, majd a hézagnál átfűrészelem. Ahol nem értek össze a kövek, ott a fűrész kevesebbet fog eltávolítani, vagyis a kövek illesztése javul. A fűrészlap merevsége miatt a felületek nem csak egymáshoz illeszkednek jobban, hanem a síkhoz is közelebb kerülnek. Ha nagyon akarom, utána a fűrész nyomát el lehet távolítani egy könnyed, finom, a fűrészelés irányára merőleges csiszolással. Aztán akkor fűrészeltem is, meg nyoma sincs. (Ha jól emlékszem, a "szellőzők" készültek fűrészeléssel)