Megjártuk Lemberget. Csodás egy út volt, ha egyszer összekapom magam, akkor rittyentek egy úti beszámolót. Ha valaki esetleg kacérkodik a gondolattal, hogy megnézi magának, én nagyon tudom bátorítani, ez egy kitűnő úticél itt Közép-Kelet Európában. Azt hiszem, hogy mindent összevetve aki szereti a Monarchia korabeli nagyvárosok hangulatát, s már járt Bécsben, Grácban, Pozsonyban, Kassán, Prágában, Krakkóban annak a következő kötelező célállomása Lemberg (Lviv).A lembergi utcák hangulata utánozhatatlan, bár arra fel kell készülni, hogy messze nem olyan állapotban vannak az épületek, mint a fenn felsorolt helyeken. Cserébe viszont alig vannak külföldi turisták, és fontos szempont, hogy olcsó! Nem kell mélyen a zsebbe nyúlni egy görbe este során, a lembergi kávéházak felszíni és földalatti labirintusait járva, mind a kiadós ukrán vacsora, mind a sörrel és vodkával (gorilkával) kivitelezett ivászat teljesen baráti.A város története szörnyű, tele mocskos tragédiákkal, mindenféle népirtással, internálásokkal, lakosságcserékkel, azonban a mai Lviv, ez nagyon izgalmas, pezsgő hely, tele kulturális programokkal és eseményekkel.A helyiek meglepő módon barátságosak a magyarokkal, én mostanában nem nagyon találkoztam még külföldön azzal, hogy örömmel üdvözölték volna, hogy Magyarországról érkeztünk. Itt igen. Simán bejutottunk az ukrán nacionalisták föld alatti kocsmájába is, a Kryvka-ba (Bunker), ahova jelszóval engednek csak be, de nem akármilyen nációt. (A jelszó egyébként, amit előzetesen sikerült kinyomozni: Szlavo Ukrajini! - erre az ajtónálló válasza: Herojami szlava! - a jelentése: Dicsőség Ukrajnának! - Hőseinek dicsőség!) Viszont okosat szólni nemigen lehet, még azért is letorkoltak, mikor a sört Szpászibá-val köszöntem meg, hagyjuk ezeket az orosz maszlagokat, ez itt Ukrajna, semmi közük az oroszokhoz, szóval Djakuju! A "pazsaluszta" (kérem, tessék) helyett a "budlaszka" szót ildomos használni. Ki vannak akadva, hogy a vezető politikusaik a tévében (pl. Janukovics) alig tudnak ukránul, szörnyen beszélnek, durva nyelvtani hibákkal. Kijev, meg a szurzsik oligarchák keleten! - rázzák az öklüket. Ez itt Nyugat-Ukrajna, az ukrán patriotizmus melegágya, amelyik mindenképp le akar szakadni Moszkvától, s az Unió felé kacsintgat. Viszont a lengyeleket sem szabad nagyon emlegetni, mert mikor kérdezték, hogy hogy tetszik a város, mondom nagyon, olyasmi mint Krakkó, eléggé lengyeles, akkor szigorúan csóválták a fejüket, szó se róla, ez nem lengyeles, ez kérem ukrános, a lengyelek ide csak úgy bejöttek. Azt is megtudtam, hogy az ukránok a fehér-horvátoktól származnak, akik a VII. századig itt éltek, majd akkor levándoroltak Dalmáciába csevapcsicsát sütni, az ukránok az ő ivadékaik, vagyis az oroszokhoz semmi közük, a Kijevi Rusz még kósza gondolat se volt, mikor ők már itt voltak. Szóval érdekes mindez, csak attól tartok ebből előbb utóbb baj lesz. Nekem úgy tűnt, hogy ez az Ukrajna nevű államalakulat csak papíron egységes ország, itt nyugat és kelet egyszer egymásnak fog ugrani. Autóval simán el lehet menni, Beregszásztól az út Lembergig viszonylag jó, a Kárpátokban vannak durván kátyus szakaszok, ott azért résen kell lenni, szóval nem éri meg száguldozni. A mindenféle hírekkel ellentétben én nem éreztem semmilyen nyomasztó rendőri jelenlétet, az 5-6 órás út során ha jól számoltam 4 közúti ellenőrzés volt, minket egyszer sem állítottak meg. Van 2 telepített rendőrposzt, az egyik Alsóvereckén, a másik ha jól emlékszem Sztrij-nél. Egyébként a szembe jövők mindig becsülettel villogtak, ha rendőrrel lehetett számítani. Mi ettől függetlenül igyekeztünk tartani a sebességhatárokat, ami nem mindig könnyű, mert kissé zavaros, hogy meddig tartanak a települések közigazgatási határai. Mikor azt hiszed már rég vége, mert 10 perce egy erdőben mész, sehol egy ház, akkor hirtelen, hopp, ott van a falu áthúzva tábla. A kátyuk viszont a mellékutakon megdöbbentőek, tényleg láttunk akkorákat, hogy nyugodtan belefekhettem volna, az orrom se látszott volna ki. A boltokban nagyon jó a felhozatal, mindent lehet kapni, a lembergi Auchan kínálata szélesebb mint Budapesten, olyan cuccokat árulnak, amilyeneket én még életemben nem láttam, kaviárból van legalább negyvenféle, a vodka-részlegről ne is beszéljünk, kb. kétszer 10 méter hosszú többemeletes polcrengeteg.Diesel: 9.60 - 10.40 hrivnya.Parkolódíj Lembergben nincs.Sör egy szép kávéházban/bárban: 10-15 hrivnya, 1 dl bor 6-8 hrivnya, vodka (5 dl) 8-12 hrivnya.Puzhata Khata-ban (ukrán gyorsétterem lánc helyi kajákkal) egy négy fogásos ebédért (leves/vareniki/kijevi pulyka/édesség/sör) 52 hrivnyát fizettem. A rendes vendéglőkben is általában a magyar árszínvonal alatt vannak az árak, és nagyon jók a kaják (pl. ettem borjúnyelvet konyakmártásban egy örmény éttemben - isteni jó volt - 40 hrivnya).Jók a klubok, szerintem a zene jóval igényesebb mint itthon, a helyi bandák nagyon eredetiek, felkapottak a tangóharmonikással, rézfúvósokkal kiegészített helyi rockbandák, a Vopli Vidoplaszova, a Haydamaky nagyon jó zenéket csinál, ezek szólnak a klubokban, bárokban. Ja, és gyönyörűek a lányok.