Összegzés

 

Landau négy ostroma közül a szerző a fentebbi beszámoló számára az első kettőt választotta ki. Egyrészt mivel rövid idő választotta el őket egymástól, másrészt pedig azért, mert az ellenséges felek feltevéseinek és taktikájának a különbözősége általuk mutatható be a legjobban.

 

Ami a résztvevő parancsnokok, Badeni Lajos őrgróf, von Friesen tábornagy, de Mélac altábornagy, Tallard marsall alkalmasságát és magatartását, illetve a harcoló csapatok bátorságát és szívósságát illeti, mind a franciák ugyancsak a császáriak kiválóan viselkedtek. Mégis jelentős különbségek adódtak a két ostrom lefolyásában, amiket külső befolyás okozott.

 

Ha a két ostromló sereget megvizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy Lajos őrgrófnak császári és birodalmi csapatok tarka, innen-onnan összeszedett halmaza állt rendelkezésre, akik először csak Landaunál, vagy Landau előtt találkoztak (némelyek csak hat héttel az ostrom kezdete után). A szükséges ostromlövegeket csak fáradozással tudta a birodalmi városoktól összekéregetni, és még akkor is nagy hiány volt a képzett kezelőszemélyzetben. Döntéseiben Lajost nem csak hivatali elöljárója, József főherceg korlátozta, hanem a birodalmi egységek parancsnokai is, akik saját érdekeiket képviselték. A hadmérnökök által a megközelítésre alkalmazott eljárás hosszadalmas és ineffektív volt. A tüzérség némi időt és lőszert pazarolt magának a városnak a lövésére is, és nem csak az erőd legfontosabb védműveire összpontosított.

 

Ezzel szemben Tallard* egy homogén haderőt parancsnokolt, amely zártan vonult föl Landauhoz, és mindenekelőtt valamennyi nehéz ostromlövege kezelőszemélyzetestül az első naptól kezdve rendelkezésre állt. (Ezen kívül a megrongálódott darabokért azonnal pótlást kapott Straßburgból.) A tüzérség a tüzét a védművek legfontosabb szakaszaira összpontosította. A francia hadmérnököknek sokkal gyorsabban sikerült a közelítőárkokat is elkészíteniük. Tallardnak továbbá, ugyancsak sikerült időben a szükséges erősítést, Pracontal altábornagy csapatainak formájában a közeledő fölmentősereggel szemben fölhasználni.

 

Az erőd védelménél is kiemelendő különbségek voltak. Mélac egy teljesen sértetlen erődöt védelmezett, ami elegendő erődágyúval és magasan képzett tüzérekkel volt ellátva. A fegyver-, lőpor- és élelmiszerkészletek hosszabb védelmet tettek lehetővé. Gróf Friesen tábornagy sokkal nehezebb helyzetben volt. Egyik esetben sem kaptak az ostromlottak kívülről segítséget. Mélac esetében ezt Catinat-nak az erőd megsegítésére sürgető parancsokkal kapcsolatos makacs vonakodása okozta. (Ez valószínűleg amiatt volt, mert a csapatai nem voltak abban a helyzetben, hogy Lajos őrgrófot komolyan fenyegethessék.)

1703-ban a helyzet teljesen más volt. Az egyesült fölmentősereg holland és császári csapatai, akik már Landau közelében álltak, számszerűleg abban a helyzetben voltak, hogy Tallard-t az ostrom megszakítására kényszerítsék.

A hadseregvezetésnek egy egész sor hajmeresztő hiba csúszott be – akár gondatlanságnak is nevezhetnénk (ami a császáriak részéről egy sor más hadjárat kapcsán is megállapítható volna). Rangvitákra sok értékes időt vesztegettek el, a két seregtest jelentős távolságra táborozott egymástól, és tekintettel a várható támadásra, kedvezőtlen állásban, a hírszerzés teljesen csődöt mondott és a tábornoki kar abban az időben, amikor Tallard támadása már megindult, még mindig Speyerben mulatozott!

Így esett meg, hogy Landaunak – a fölmentési kísérlet ellenére, kapitulálnia kellett.

 

*Tallard marsall a Höchstädti (Blenheimi) csatában 1704. augusztus 13-án fogságba esett. Amikor a tőrét Frigyes Hessen-Kassel koronahercegének átnyújtotta, emez ezt mondta:”Revans Speyerbachért” (Ott győzte le Tallard a koronaherceget 1703. november 15-én.) Tallard-t és számos másik magasrangú tisztet aztán augusztus 18-án Hanau erődjébe szállították, ahol néhány napig maradt. Végül Angliába internálták nyolc évre.

 

Harald Skala 2005

 

 

Források:

 

E. Heuser, "Die Belagerungen von Landau", Landau, 1913
A. Dolleczek, "Geschichte der österreichischen Artillerie", Wien, 1887
Kriegsarchiv, "Feldzüge des Prinzen Eugen v. Savoyen" Bd. IV. Wien 1877
A. v. Treuenfest, "Die Geschichte des Husarenregiments Nr. 3" Wien, 1893
U. A. Oster, "Markgraf Ludwig v. Baden", Bergisch Gladbach, 2001
Városi Levéltár (Stadtarchiv) Landau, Belagerung der Stadt – A város ostroma (Metszet)