A Speyeri csata (némely forrás szerint „Heiligensteini csata” vagy La bataille de Spire”)

November 13-án Speyernél találkozott össze Nassau-Weilburg gróf serege a holland segédhadtesttel. A hollandoknak kb. 16 000 Nassau-Weilburgnak kb. 4000 embere volt. További birodalmi katonaság volt fölvonulóban mindent egybevéve 5-6000 fő. November 16-án akartak közösen Landau felé fölkerekedni. A katasztrófa előre volt programozva. Mivel nem volt egységes vezetés, a két seregtest külön tábort készített, így a hollandok Speyertől meglehetősen távol, Heiligensteinnél, és a Speyerbach jobb partján. (Pracontal seregteste és Tallard serege szintén a patak jobb partján állt!!) November 14-én Frankenberg ezredest 400 lovassal Landau felé küldték földerítésre. Essingennél (4 km-re Landau előtt) több svadronnyi ellenséges lovasságra bukkant, (Tallard elővédjének lovasai) akik azonnal visszahúzódtak. Frankenberg jelentette az értesülését a főhadiszállásnak. Mindkét főparancsnok arra a következtetésre jutott, hogy Tallard ostromló serege még teljes létszámmal Landau előtt található, és az erősítés még messze távol menetel. (Valójában Pracontal ezt a napot Kaiserslauternnél töltötte.) A következő napot a főparancsnokok a rangelsőségen vitázva töltötték, így november 15 is tevékenység nélkül ment veszendőbe. Tallard kiváló hírszerző szolgálata révén az ellenség valamennyi mozdulatáról rendelkezett információkkal. Futár révén megüzente Pracontalnak, hogy november 15 reggelén csapataival a Landau-Speyer út meghatározott pontján legyen. A sötétség beálltával november 14-én teljes csendben az ostromló erők zömével elhagyta Tallard Landaut (Kb. 6000 fő maradt hátra Laubanie altábornagy vezetésével.) és éjjel 10 óra körül érte el Niederessingent, ahol a seregét felsorakoztatta. Pracontal 19 lovassvadronnal, de csak 800 főnyi gyalogsággal (akiket parasztszekereken szállítottak) elérte a találkozópontot még négy órával reggel előtt. A lovasok 30 órája alig szálltak le a nyeregből! A teljes sereg, 34 zászlóalj és 66 svadron mindösszesen mintegy 18 000 ember, hajnalhasadáskor Speyer irányába menetelt. November 15-én dél tájékán – 3 km-re Heiligensteintől – Tallard két részre osztotta a seregét, és folytatta az előnyomulást. A császári táborban a csapatok a kötetlen tábori életnek szentelték még magukat, a vezérkar Speyerben gyűlt össze.

Egy órakor megkezdődött a csata. A lovasőrjáratok eközben jelentették, hogy az egész francia sereg előnyomulóban van. Sietősen álltak csatarendbe a császári ezredek, de mivel az egységes vezetés hiányzott, így sok hiba történt – egyes ezredek elmozdítására is szükség lett a harc alatt. Az első támadás a pfalzi lovasságot érte a balszárnyon. 14 francia svadron zúdult rájuk, mégis visszaverték őket, sőt a pfalzi Leiningen dragonyosezred üldözésükbe fogott. A franciák második rohama (Gendarmerie) is kudarcba fulladt. A pfalziak egészen a tüzérségükig űzték vissza őket, ahol még néhány francia ágyút is sikerült megszerezniük és megfordítva azokat az ellenség ellen használniuk. A pfalziakat most jobbról és balról is fenyegették, így a saját gyalogságuk mögé húzódtak vissza. Eddig a császári tüzérség kevéssé volt észrevehető. Heiligenstein és Mechtersheim között volt fölvonultatva, de mégis kevés eredménnyel tüzeltek. Lassan a francia lovasság túlereje kezdett érvényre jutni. Nassau-Weilburg gróf kénytelen volt engedni, és elvesztette a kapcsolatot a holland-hesszeni seregtesttel. Így aztán ekkorra mindkét szárnya veszélybe került. A francia lovasság visszaszorította a pfalziakat, egyidejűleg a tüzérség által támogatott gyalogság is rohamozott. A császáriak lövegeit parasztfogatokkal látták el, melyek az első lövésre elmenekültek, és az ágyúk állva maradtak a helyükön! Délután három óra tájban a császáriak teljes balszárnya menekült. A jobbszárnyon, Hessen-Kassel koronahercegénél jobban nézett ki a helyzet. A harc itt csak kettő óra körül kezdődött. A lovasroham megszalasztotta a franciákat, és a gyalogság sikeresen védekezett a heves tüzérségi tűz és a francia rohamok ellen. A hesszeni gránátosezred itt az állománya kétharmadát, a hannoveri Carles ezred a felét veszítette el. A koronaherceg csapatai élén egy kardvágástól megsebesült a fején. Négy óra tájékán értesült a balszárny összeomlásáról. Öt óra körül, amikorra már teljesen besötétedett, elrendelte a rendezett visszavonulást a Speyerbachon túlra. Miután a csapatai átkeltek a hidakon, felgyújtatta azokat. Nassau-Weilburg gróf csapatai maradékával sietősen Mannheim felé, a holland seregtest rendezett formában Mutterstadton keresztül Mainz irányába menetelt.