"Miben akadályozza a fiat pénzrendszer azt, hogy kína hazavágja az egész világ iparát?"

Például úgy, hogy ha tényleg, valóban hazavágná a versenytársai - egyszersmind a piacai (és ebben van a lényeg) - iparát totálisan, akkor az áruiért, szolgáltatásaiért kapott pénzt (dollárt, eurót, yent, egyebeket) is szépen hazavágná, mert ezeket nem yüanért vagy aranyért fogja leszállítani... Mellesleg a versenytársak a saját devizájuk yüanhoz képesti esetleges átértékelésével simán csökkenthetik/javíthatják a versenyképességi mutatókat, nem mellesleg az esetleges aktívum Kína számára nem a saját devizájában, de ugyebár nem is aranyban képződne - innentől fogva meg kölcsönösen érdekeltek a felek abban, hogy egymás érdekeit ne sértsék túlságosan...

A rendszer természetesen terhelt konfliktussal - viszont a kölcsönös kompromisszumok kényszere kőkeményen ott van, nem győzhet totálisan úgy az egyik - hogy saját magának is ne ártson vele. A globális fiat pénzrendszer globalizált világgazdaság mellett olyan picit, mint a kölcsönös nukleáris elrettentés - a legnagyobb szereplők bármelyike elvileg kinyírhatja a másikat, de csak úgy, hogy ezzel saját magának is betesz...

Aranystandard mellett ez a fék nem lenne.

A másik felvetésedre annyit, hogy Olaszország két ország, egy versenyképes, iparosodott észak, és egy csóri-cigánytanya-gyanús dél. Az előbbi elvan, az utóbbi annyira szenved az eurózónás tagság óta, hogy ez rántja le valójában az egész költségvetést. Görögország, Spanyolország, Portugália problémáját pedig már nem is kell taglalnom. Ez eurózónás tagállamok számára az euró praktikusan tényleg az aranystandard bevezetésével egyenértékű - annyi a különbség, hogy a teljes beborulás előtt az ECB az euró inflációjának a rovására még tehet pár hatásos lépést, amivel végül megmentheti. Aranyalapú euró mellett ez sem lenne - és ez esetben még ez évtizedben az euró a latin éremunió sorsára jutva megszűnne, szétesne.

Tényleg nem érted...