Kozma Szilárd eléggé kiegyensúlyott véleményének tűnik... De nem lesz túlontúl népszerű Európának.

 

[…]”Az örökletes (szellemi-spirituális) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi

horoszkópok segítségével történő kimutathatóságának a jelentősége, valójában nem is annyira

a betegség és konfliktus-okozó gócoknak a tudatosítás segítségével történő

megszüntethetőségében - feloldási lehetőségében áll, hanem a kismamák várandósági

időszaka, valamint a születés aktusa közben fellépő veszélyes és sokszor tragikus

következményeket okozó szövődmények megelőzési és kiküszöbölési lehetőségében. Mert

ugyanúgy, ahogy a személyi horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének az

értelmezésével, pontosabban: azoknak a konkrét életterületek megnevezésével, ahol ezek az

irracionális spontán késztetések megnyilvánulnak, meg lehet előzni a betegségek kialakulását,

ugyanúgy a várandóság és a szülés közbeni szövődmények fellépését is meg lehet előzni. -

Így sikerült a feleségemnek orvosok nélkül, előbb az erdőben, majd téli időszakban otthon

egészséges gyermekeket és egyre könnyebben szülnie, annak ellenére, hogy ő is és én is, már

az édesanyáinkban létező élet- és gyermekellenes programok miatt, tragédiával határos

módon jöttünk a világra.

 

Látható tehát, hogy egyetlen “tudománytalan”(!) ősprincípiummal: a Hold által megtestesített

teremtés és az anyaság, a szülés és az utódgondozás szellemi őserejével szembeni önkéntelen,

vagy tudatosan folytatott ellenséges magtartás micsoda drámákat és tragédiákat, illetve testi és

lelki szenvedést eredményez a scientifista ideológiák és koncepciók szerint él civilizáció

családjaiban és társadalmaiban, az utódok és a jövő generációk szintjén.

 

Az ugyanis, hogy ma a civilizált nőknek egyre nagyobb része képtelen a magzat-foganásra és a magzatok

természetes kihordására, illetve a gyermekszülésre és a szoptatásra és az, hogy azok a

családok (vagy egyedül élő nők), akik nem adoptálnak (vásárolnak) az iparilag hátra maradt

országokból - kontinensekről “importált” gyermekeket, kénytelenek kutyákkal, macskákkal és

más házi álatoknak nevezett kedvencekkel pótolni az ösztönösen vágyott szülői minőség

hiányzó szellemét, illetve az, hogy ugyanabból az okból kifolyólag, a termékenyülés

természeti elemeitől: a virágportól (végül is az egykéző magyarországi polgárok jelentős

hányadát nyaranta kínozó “parlagfűpor” is virágpor!) szenved a nyugati civilizáció tagjainak

ugyanakkora része, részben abból is következett, hogy a XX. század elején az orvostudomány

(humanista megfontolásokból) kezdte megfosztani a szülő nőket a szülési fájdalmaktól. Az

elején fájdalomcsillapítók adagolásával, majd egyre erősebb zsibbasztó szerek (epidurális

injekciók) segítségével. E szerfölött humánus és szerfölött tudományos eljárások

következménye az lett, hogy az anyai ági generációkon át öröklődő (negatív) spirituális

memória hatásaképpen, a kábított-zsibbasztott és altatott anyáktól született második

generációs lénygyermekek, felnőtt korukban tudattalanul és önkéntelenül iszonyodtak a

gyermekszüléssel járó fájdalomtól, illetve attól, hogy egyáltalán gyermeket vállaljanak

“ekkora áldozat” árán.

 

Ennek a következménye az lett, hogy az így született, felnőtt

hölgyeknek, csakugyan még intenzívebben kellett szenvedniük szülés közben, hiszen, mivel

az ők születése idején az édesanyjuk meg volt fosztva a szülés szelleme közvetlen

megtapasztalásától, az ők teste, generációról, generációra egyre képtelenebbé vált a szülési

aktus véghez vitelére. Sebaj, mondták a tudós orvosok, ezeknek az eseteknek a praktikus, és

mindenki számára előnyös megoldására ott van a császármetszés, ami viszont teljes

egészében megfosztotta az anyákat a szülés aktusának a tudatos átélésétől és az így született

lénygyermekek többsége már hallani sem akar arról, hogy valamikor neki gyermeket kell szülnie.

A tudományos folyamat mára oda “fejlődött”, hogy egyes “igényesebb” nyugati szülészeti osztályokon és

klinikákon, hetven százalékos a császármetszéssel “világra segített” újszülöttek száma.

 

 

Arról már kevés statisztika szól, hogy az így született lánygyermekekből felnőtté vált hölgyek

és azok férjei lesznek a mesterséges inszeminálási és ún. lombik-bébi programok testi és lelki

gyötrelmeit végig szenvedő alanyai (és persze a messze az átlagon felül kereső az inszemináló

nőgyógyász professzorok kliensei). De nem csak a szülészeti osztályokon, szülés előtt

elzsibbasztott-elkábított és elaltatott nagyanyák unokái, ükunokái válnak képtelenné a

magzatfoganásra, magzatkihordásra és a gyermekszülésre, hanem azok az utódok is, akiknek

az anyai ági őseit az orvostudomány megtanított és rávett a fogamzásgátlás különböző

eszközeinek a használatára, illetve a szerfölött tudományos nevén ismert (tessék kérem

meghatódni a mágikus erejű, tudományos csoda-formulától!): a “családtervezésre”. A

tudományosan fogamzásgátolt nők tudattalan elméjében ugyanis, az amúgy is létező, gyermek

szülésellenes (teremtés-ellenes) koncepciók, illetve gyermekellenes képzetekből alakult

szellemi programok, még jobban megerősödnek, és ezeket a programokat az anyák

önkéntelenül átadják a generációkat egymással összekötő, tudattalan spirituális memória

révén az életük későbbi szakaszában (a lakásszerzés és a megfelelőnek gondolt munkahely,

vagy férj megszerzése után, de főként a karrier felépítése után) “vállalt”, rendszerint nehezen

megfoganó és még nehezebben megszülhető, esetleg éppenséggel császármetszéssel a világra

hozott utódok spirituális struktúrájába.

 

És az ördögi kör így folytatódik tovább (ha kerül utód, aki folytatja, mindaddig, ameddig

valamelyik utódnak elege nem lesz a tudományos szamárságból, meg nem világosodik és

minden bátorságát összeszedve, rendszerint egy teljesen tudománytalan spirituális felkészülés

után, neki nem fog természetesen (tudománytalanul) megszülni és ugyancsak tudománytalan

szellemben felnevelni az utódait. Ilyen, ténylegesen hősiesnek nevezhet anyai-szülői

magatartási formákra is akad manapság példa, akárcsak a mi baráti körünkben, persze, még

nagyon ritkán. Persze, a Hold által megtestesített spirituális erőhöz való helytelen

viszonyulások további módozatai és következményei még sorolható lenne (ez például a

jellegzetesen női-teremtői és táplálási szerveknek a mind inkább növekvő számú rákosodása

is), de nem ez a célja a jelen beavató-tanulmánynak. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy

például a Nap által megtestesített princípiumhoz: az abszolút-tudatnak az emberi

analogonjához, a személyi tudathoz, az öntudathoz-önérzékeléshez és a mások

személyiségéhez (a személyiség főbb jellemzőinek az érvényesítéséhez) való diszharmonikus

viszonyulások következményei a szívbaj, a gerinc- és a mellkasi problémák, hogy a Mars által

megtestesített célratörés- és nyers életenergia érvényesülési elvének megfelelő emberi

tulajdonságoknak a zavaros kezelése-megélése, vagyis a bátorság, (szenvedélyesség),

céltudatosság, erélyesség, stb., rossz használata következménye mindaz, ami a vérnek (a vér

összetételének és a vérnyomásának) természetellenes módosulásaihoz, vagy a fej sérüléseihez

vezet. Minderről (és a többi princípiumhoz való téves viszonyulásoknak a

következményeiről) bő tájékoztatást a betegségek és a balesetek szellemi okairól szóló, a

2003-ban  “Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében” c. könyvemben megjelent

tanulmányomban. De ugyanolyan tévedés lenne az is, ha mindebből azt a következtetést

vonnánk le, hogy a természettudományokat, mint az emberi természetben végzetes kárt okozó

ismereti rendszereket (mint a kártevő modern ideológiáknak - pl. pozitivizmus, scientifizmus,

stb. - táptalajt adó valóság-feltáró és valóságismeretet szolgáló kutatási tevékenységeket és

elméleti rendszereket) el kell dobni és örökre el kell felejteni. A természet-tudományoknak

ugyanis, a spirituális bátorság és intelligencia, illetve a pozitív spirituális mentalitás

terjesztése és érvényre juttatása mellett (Nézzük meg az első Holdra lép személy, Neil

Amstrong és a ruhájukra varrt dinamittal terrorizáló arab nők és férfiak mentalitása közötti

Különbséget), éppen a spirituális ismeretszerzés területén lehet (és már van is) egyre nagyobb

haszna, hiszen az általunk tömör és végleges anyagi állapotnak érzékelt természeti világ nem

csak határállapota és határhelyzete a teremtésnek, hanem tökéletes tükre is! Amint korábban

már említettem, a természet és a kozmikus (anyagi-energetikai) világegyetem vizsgálatából

származó ismeretekből tökéletesen vissza lehet következtetni a szellemi világ

alaptermészetére és a teremtésnek a kauzális és a spirituális (az ideavilág, vagy a mentális)

dimenziók szintjein végbe menő folyamatokra. “Ami lent van, az megfelel annak, ami fent

van, és mai fent van...”