Az mr2-s riport nekem kifejezetten tetszett. Magdi is jobban érezte magát benne, ez átjött. Elhangoztak benne olyan dolgok, amik korábban nem, vagy legalábbis az ő szájából még nem hangoztak el. Megerősített egy csomó olyan dologban, amit a régi riportok alapján éreztem, tudtam, de most ő maga mondta ki. Vicces volt az a rész, ahol a festésről mesélt. 

Nekem az nem baj, ha a riporter olyat kérdez, aminek elvileg utánanézhetne, mert a közönség nevében kérdez, és a közönség esetleg nem tud dolgokat, de azért érdekli a téma. De azt nem szeretem, ha Magdi egymás után ad 5 interjút, mind az ötben ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, és ezért ő szorgalmasan ugyanazokat a válaszokat adja. Az igazán kiemelkedő interjúkban sikerül olyat kérdezni, vagy úgy kérdezni, hogy Magdi megnyílik, és valami olyasmiről kezd beszélni, amiről korábban nem beszélt. Ilyan volt számomra a Lélek Boulvard, a Záróra annak idején, idén a Szily Nórás interjú, és néhány rádiós beszélgetés, én most az mr2-set is ideveszem. A Class FM-s csak sablon beszélgetés volt, ráadásul arra sem vették a fáradságot, hogy a szövegrészletek között Magdi dalait játsszák be. Az mr2-n ezzel szemben meglepett a dalválasztás, egy egész csomó váratlan dal került bele, aminek nagyon örültem. Pl. a Boldogság van, ami nekem az egyik kedvencem, de egyelőre nem játsszák a rádiók.