Én finnyás vagyok, és amikor egy hosszmérésről szóló fejezet így kezdődik: "In all pyramids the most important side is the N. side." már gyanakodni kezdek, de a 230250, 8511 mm-es hosszadat még így is megakaszt az olvasásban, mégpedig végleg, mert  a tizedmikronos pontosság csak ostobaság lehet, ha ezt a szerző nem veszi észre, nem tudom komolyan venni. A metrumot így kihagyom, szerencsére van jobb forrás is.

Petrie-nél maradok, mert ő mért, nagy gondossággal, ismerte a mérési pontosság fogalmát is, és nem fantáziált közben. Forrásnak a http://www.touregypt.net/petrie/plate10.htm sem lenne rossz, csak a reklámok miatt lemarad az ábra egyik sarka, ezért inkább itt nézem meg Petrie rajzát a piramis négy sarkának elhelyezkedéséről: http://www.ronaldbirdsall.com/gizeh/petrie/photo/plate10.htm (ugyanaz a rajz, csak itt megvan az egész)
Ennek alapján az látszik, hogy a terepen (talán egy durva egyengetés után még mindig) volt némi eltérés a vízszintestől, amit az építők képesek voltak úgy számításba venni, hogy a külső felszín nagy pontossággal a tökéletes gúlát követte, miközben különböző mélységekig nyúlt le (pontosabban különböző mélységekből indult).

Mivel Petrie nem ásatta körbe a piramisokat, csak a sarkukat szabadította ki, és néhány kutatóárkot ásott az oldalak mentén, hagy néhány kérdőjelet is, de legalább nem keveri a tényeket spekulációkkal.

Az említett 10. ábra nincs teljesen összhangban az általad közölt képekkel, viszont a valósággal való kapcsolata egyértelmű. Leolvasható róla az is, hogy a járda síkjában a burkolat négy sarka nagy pontossággal tájolt négyzetet alkotott, miközben a mag lényegesen pontatlanabb méretű és tájolású.

Ez az építés módjára vonatkozó elméletet is bonyolíthatja: lehet, hogy a magot elkezdték összehordani egy durvább kitűzés alapján, és a burkolat előkészítése ezzel párhuzamosan indult, majd utolérte a magot. Mivel az alsó rétegekben a mag aránya a burkolathoz képest igen nagy, és komoly rámpa még nem kell (legfeljebb egy pár méteres kis töltés, ami ha útban van, hipp-hopp eltakarítható, áthelyezhető) ez könnyen lehetséges is, és időtakarékos is.

A járda és a burkolat összemunkálásának kérdése is másképp vetődik fel, hiszen így az első sor burkolat akár  (a végső, már csak a felület minőségét megadó csiszolást leszámítva) készremunkálva is a helyére kerülhetett (beleértve az oldalsó illesztéseket is) Ha ezután kap egy homoktakarást, az megvédi a következő 20 év káros hatásaitól is. (mint leeső kövek, szerszámok, munkások)

Ha a piramis alul pontos, és alulról felfelé pontosan építik meg, akkor fentről lefelé leszedve a felesleget nem érhet meglepetés. Ahogy írtam, akár minden rétegben el tudom helyezni a jelet, ami a fégső méretet mutatja, vagyis nem járhatok úgy, hogy rétegenként egy leheletnyit tévedve a földön a piramis egy arasszal kisebb vagy nagyobb szeretne lenni. A rámpa meg nem zavar, nyugodtan lehet a piramis oldalának támasztott is, ahol útban van, ott kell eltávolítani - persze végül mindenhonnan, de ez nem előfeltétele a csiszolás megkezdésének.

Petrie valóban ír a hézagokról, de a mérési módszerről semmit nem említ. Miközben a hossz- és szögméréseit részletesen elmagyarázza és dokumentálja, ezt elintézi ennyivel: "Several measures were taken of the thickness of the joints of the casing stones." A nyelvtani passzív szerkezet segítségével azt is homályban hagyja, hogy egyáltalán ő mérte-e meg.
Mivel a felső és külső éleken tudta megnézni az illesztéseket, a teljes felület összehabarcsozásáról, az illeszkedő felületek minőségéről legfeljebb elképzelései lehettek, ismereteket legfeljebb a maradék burkolókövek szétszedésével szerezhetett volna, de ilyesmire sem eszköze, sem engedélye nem volt. Itt (a 26. szakasz 3. bek) mintha kissé kizökkent volna a mérnöki gondolkodásból. A nagy piramis hézagaival ezen az egyetlen bekezdésen kívül nem is foglalkozik az egész könyvben, csak a végén, a következtetéseknél, de ott is csak ide utal. Visszatér erre a 128. szakaszban is, de csak a habarcs használata kapcsán, érdemit ott sem ír.

A Menkauré-piramissal kapcsolatban a 79. szakaszban említi az illesztéseket, de nem fárasztja az olvasót "optikusi pontosság" emlegetésével, sőt semmilyen hézagra vonatkozó adattal, láthatólag nem izgatta a téma. Amit ugyanitt a burkolatról ír, az viszont érdekes: az alja nincs készremunkálva, feljebb is csak az illesztések mentén (!) A burkolatok fényezésében volt gyakorlatuk az építőknek, a 110. szakaszban említi, hogy a lépcsős piramisok bővítésekor eltakartak már lesimított felületeket is.

Az illesztett felület minőségéről még a 101. szakaszban ír, egy ki tudja hová való sarokkő megmunkált felületeiről állapítja meg, hogy 1/50 hüvelyknél kevésbé térnek el a síktól, de ez egy kézbefogható méretű bazaltdarab csupán.