Egyik sem olyan értékű, vagy annyira különleges bútor, hogy kár lenne érte, teljesen szabadon kezelhetőek.

Vissza lehet állítani az eredeti állapotot (politúr, plusz valami szecessziós stílusú kárpit), de az elég unalmas

hatást kelt. Ha illik a lakás hangulatához, és nektek is tetszik a stílus, akár festhetitek is. 

Mondjuk mosott fehér valami modernebb kockás, vagy egyszínű kárpittal sokkal izgalmasabb

(valamint nagyságrendekkel olcsóbb) megoldás.

 

      

 

Szekrényekre ugyanez vonatkozik, nyugodtan cseréljétek a betétet. Bár igazából az ónémetből egyszerűbb lenne vitrint csinálni,

mivel ezeknél a bútoroknál a betétek általában szegelt léccel vannak rögzítve, ami könnyen bontható, míg a neobarokknál csapolt, tehát már a sérülésmentes kivétel sem egyszerű, utána falckészítés, lécezés, szóval macerásabb. (Plusz telioldalú, tehát inkább

könyvszekrénynek alkalmas, vitrinnek sötét, míg az ónémetek - bár a tiéteken nem látom - általában keret-betétes megoldásúak , tehát könnyebben üvegezhető oldalról is.) Aztán el lehet dönteni, hogy politúr/lakk vagy festés.