Tegnap megnéztem egy színdarabot, amit egy bizonyos Topolcsányi Laura írt, Szellem a spájzban címmel. Nagyon jól felépített, és a szó mindkét értelmében szellemes vígjátékot láttam. Számomra egyértelmű, hogy Pásztor Erzsi, a főszereplő számára ez jutalomjátéknak számít, szinte lubickolt a szrepében. Igaz, ő kapta a legjobb szövegeket, bár azért kinek-kinek elég lehetősége volt. Csak most jöttem rá, amikor újra megnéztem a szereposztást,hogy az egyik szerepet a szerzőnő alakította. Nagyon tetszettek a szellemes párbeszédek, némi finom irónia, és egy diszkrét kis fricska a túlzásba vitt ezotériának. Ebben a kategóriában az auratisztító talpbetét volt a kedvencem..

A darab kezdete előtt megnéztem egy fényképkiállítást, találtam egy nagyon jót: Kubában készült, és a képen egy kb. nyolcvan év körüli, hintaszékben ülő nő volt, amint szemmel látható élvezettel gyújt rá egy óriási szivarra.