Meghalt Szatanek József.

 

                                                 

 

Tegnap késő este csörgött a telefonom, így tudtam meg a tragikus hír: Jóska nincs többé. Még sokáig tart, mire felfogom, hogy a Castrum Bene konferenciák alkalmával többé nem tudom kifaggatni a horvátországi vártúráiról, boszniai kalandjairól. Pedig készültem rá, elhihetitek most májusban is.

 

Ki is volt ő?

 

Ami a Topikbeli szereplését illti, sok esztendőn keresztül sJz.hr nincknéven írta felszólalásait.Megnéztem, pontosan 928 alkalommal.

 

Aztán engedve az újabb netes megjelenési lehetőségeknek elköltözött tőlünk.

 

Nemcsak a magyarországi várkutatás érdekelte, de alapvető munkásságot fejtett ki, már csak családi érintettsége révén is a horvát várak megismerésében és megismertetésében. Hiszen ő fordította le magyar nyelvre Djuro Szabo 1920-ban megjelent művét, ami ugyanazt jelenti a horvár várkutatásban, mint a magyarban Gerő László 1955-ös kötete. Amióta pedig ideje engedte sorban jelentek meg a horvát szakmai anyagok fordításai és délvidéki vártúráinak feldolgozásai a www.varak.hu honlapon. 

 

Bár kis országunk tőlem oly távolra eső vidékén lakott, mindig nagy örömmel üdvözöltök egymást a Castrumos konferenciákon. Meghívás egy vadmálnára és már mehetett is a témázás a megunhatatlan közös szerelmünkről, a várakról.

 

Úgy tartja a mondás, csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek.

 

Szatanek Jóskát sohasem fogom! 

 

Most szeretnék néhány fotóval visszaemlékezni a közös élményeinkre: