Napok óta a Voodoo Lounge-ot hallgatom, ami a kedvenc Stones-lemezem. Ez volt az első kazettáim és a legrégebbi olyan, amit még ma is hallgatok. Más zenét nem tudok mondani, amit 11 évesen is szerettem és ma is. Jó, a Beatles is ilyen, de tőlük akkoriban még nem volt meg soralbum, csak valami válogatás. Szóval, a Voodoo Lounge zseniális és a hangzását is imádom, ez szól a legjobban a lemezeik közül. Szentségtörés talán, de nekem a korábbi lemezeik elég vékonyan szólnak, ez a hangzás viszont közel 20 év távlatából is tökéletes, mai füllel is. Három dal van, amit nem annyira szeretek: ezeket se tartom gyengének, csak a többivel ellentétben évekbe telt, mire végül megszerettem őket vagy felfedeztem bennük valamit, ami miatt csak megtetszettek: Brand New Car, Sweethearts Together és Suck On The Jugular. Mondjuk annyi dal van rajta, hogy ha ezek nem lennének, akkor is kijönne egy teljes album. De velük vagy nélkülük is hibátlannak tartom, az egyik legjobb lemez, amit valaha hallottam és hát '95 óta többszáz lemezt hallottam, mégse tudták elhomályosítani, máig benne van a Top 5-ben nálam. Képzavarral élve: fénypont fénypont hátán, még Keith dalai is zseniálisak, a Thru And Thru pont olyan tökéletes lezárás, amilyen kezdet a Love Is Strong. Igazából nem is tudnám megmondani, melyik dal a kedvencem: az I Go Wilddal bezárólag bármelyiket mondhatnám, aztán a Blinded By Rainbows-tól megint. Jó, a Mean Disposition vérbeli CD-bónusz (valahogy olyan semmilyen), de azt 10 éven keresztül nem is ismertem (akkor vettem meg CD-n, addigra szó szerint szétnyűttem a kazettát: szétmállott a szalag, annyit hallgattam).

Csak azt sajnálom, hogy mára hogy feledésbe merült ez az album: rádióban (természetesen) sohasem hallani a dalait, még azokat sem, amik slágerek voltak róla anno, koncerteken meg maximum a You Got Me Rocking vagy a love Is Strong bukkan fel néha-néha. Azt hiszem, a hosszú karrier átka, hogy a késői lemezek, lehetnek bármilyen zseniálisak is, már csak ürügyként használnak az aktuális turnéhoz, de még a lemezbemutató koncerteken sem dominálnak. Persze ennyi klasszikus lemezzel és dallal a hátuk mögött érthető, de szomorú is. Ha a Stones fiatal zenekar lett volna és mondjuk a Steel Wheels lett volna az első lemezük, akkor ma a Voodoo Lounge lenne a nagy klasszikus albumuk, ez lenne A Stones album - dehát nem a második lemezük volt, hanem a huszadik. Viszont nem tudnék még egy zenekart mondani, ami 30 évvel az első lemeze után ilyen szintű albumra volna képes és a ma divatos zenekarok közül egy sincs, amelyikről el tudnám képzelni, hogy 30 év múlva megcsinálják a maguk Voodoo Lounge-ját.