A névmagyarosítás a magyar polgári nemzetépítés egyik tünete. Ez a folyamat pedig korábban kezdődött meg, mint 1848. 1848 éppen amiatt (is) robbant, hogy ezt a folyamatot akadályozták, és addigra nagy feszültség halmozódott fel. Az első reformországgyűlés 1832-ben kezdődött, ennek a napirendjére már felkerültek nyelvi kérdések: ez azt is jelenti, hogy az igény korábban megjelent.

Érdemes beleolvasni Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai (1895) c. művének előszavába. Ott a 10. oldalon található Ferenc császár 1815. április 13-i levele, amelyben éppen bizonyos engedélyezetlen névváltoztatásokat tett szóvá (köztük helyesírási jellegűeket és magyarosításokat is). Ez, és a követő rendeletek mutatják, hogy ekkortól kezd jelentőssé válni a probléma.

> Moson városban is él egy Szaltzer-család ekkoriban, ők tudtommal nem magyarosítanak

Szintén a fenti műben, a szótári részben (203. oldal) olvashatni, hogy 1889-ben a magyaróvári Szalczer Pál Ágoston névmagyarítását engedélyezték Sós-ra.