Hmmm....nincs nagyon jogunk senki döntését bírálni..... vagy itélkezni,......... az ember döntött, asszonnyal marad. Az ő döntése, tiszteletben kell tartani ezt... Hogy ő ezt hogy éli meg, hogy érzi magát ebben a helyzetben az ő dolga, majd beszélgetünk róla, ha ő is ír ide, és ismerjük a nézőpontjait :)))

Laurerielnek sem biztos hogy megalázó ez a helyzet... ha az lenne, nyilván nem lenne benne másfél éve... 

Ha mégis megalázónak érzi, azt ő teszi saját magával.... Semmiképp nem az ember teszi vele....

Igazából be lehet rendezkedni erre az életre is.... Meg tovább lehet lépni... Ha jó ez így neki, el tudja azt fogadni, hogy valószínű sosem fog a szerelem elválni, akkor maradjon benne, rendezze be így az életét, ha jó ez neki...

Ha nem jó, akkor sürgősen ki kell belőle lépni...

Nem lehet jó tanácsot adni.... önvizsgálat, mi a jó neki a jövőre, a jövőképet mindenképp úgy kell levetíteni, hogy az ember sosem fog elválni ( Ha mégis az tényleg csak bónusz lehet, erre alapozni semmiképp nem szabad ) És neki magának kell döntenie...

Na... egyébként ha én lennék ilyen helyzetben, (nem igazán voltam még.... sőt, úgy hogy én független a másik meg nős úgy sosem) cseppet sem érezném magam leértékelve, sem megalázónak nem érezném a dolgot, bár én asszem nem is lennék rajta hogy váljon el....mosson főzzön rá az asszony...szellentsen csak az ő ágyába, hozzám meg csak a megborotvált jó modorát hozza.....

Laurerel az a baj, hogy szenved, mert többet akar....(Főzni, gatyát mosni) És igen ettől egyre szarabbul lesz.... ki kellene lépnie... Ahogy telik az idő, egyre kevesebb az esély arra, hogy ebből válás legyen... Sztem az esetek többségében két éven belül döntés születik..... És itt megszületett a ffi részéről...