Alaptétel: „nincs olyan jogszabály, amely a devizahitelek mögé a valós fedezet meglétét kötelezővé tenné” (Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség és NNI)

 

-     Ha nem kötelező devizahitelek mögé – fedezetként – devizát állítani, akkor a bankok vajon állíthattak-e?

-     A deviza ugye nem létező pénz, csupán számlapénz. De ez ügyekben nincs jelentősége, mert a bankok biztosan nem vettek fel sem valutát (valós pénzt), sem devizát (számlapénzt).

-     Miért ilyen biztos?

-     Egyrészt azért, mert a bankok éves beszámolói, mérlegei, eredmény kimutatásai mindenki által hozzáférhetők a neten. Ezekben a más hitelintézetek felé tartozás csupán töredéke a bankok követeléseinek az ügyfelek felé. Ebből mindenki számára világos lehet, hogy a bankok a hitelekhez nem vettek fel más bankoktól sem forint, sem devizahitelt. Másrészt, ha nem vesznek fel devizát, akkor is törvényesen tudnak devizahitelt adni (hisz nincs törvény, ami ezt tiltaná, sőt lényegében túl sok forint fedezettel sem kell rendelkeznie, ahhoz hogy hitelezzen). Ráadásul mentesülnek az árfolyamkockázat alól. Miért kockáztassanak, ha nem muszáj? Egyébként előfordulhat, hogy akkortájt vettek fel devizát, de biztosan nem a deviza alapú hitelekhez kapcsolódóan.

-     Mi volt a fedezet, ha nem a deviza?

-     A bank részéről nem kellett fedezet. Az adós részéről a fedezet az ingatlanja volt. Ne feledjük, hogy e hitelek többsége jelzáloghitel volt. Mivel a bank forintot adott az adósnak, az adós is forintot adott a banknak, ezért az ebben rejlő forint kockázatot bőven fedezte volna a jelzálogba vett ingatlan.

-     De miért vettek volna fel devizát a bankok, ha nem volt kötelező?

-     A hitelhez biztosan nem vettek fel, mert ahhoz nem kellett. De ha devizakereskedelemből akartak hasznoz húzni, akkor ezek a hitelek kapóra jöttek, mert a devizakereskedelmet egyszerűen a deviza alapú hitelek mögé rejtették, mondván: a deviza a hitelekhez kell, és ugye nem állhat a spájzban. Most hogy befürödtek a devizaüzleteléssel, a rosszul elsült próbálkozást az adósok nyakába varrják, mondván az ő hiteleikhez kellett a kockázatos devizát beszerezniük. Talán pont azért találták ki ezeket a hiteleket, hogy a devizaügyletekből esetleg bekövetkező veszteségeiket, másra hárítsák át.

-     Lehet-e ilyen esetben árfolyamból bekövetkező vesztesége a banknak?

-     A hitellel kapcsolatban biztosan nem. Honnan lenne? Ha a bank – a hitellel kapcsolatban - nem vett fel devizát senkitől, akkor nincs is senki, akinek vissza kéne fizetnie a megemelkedett árfolyamon.

-     Akkor miként értelmezhetjük az adósoktól ilyen címen követelt pénzt?

-     Ha nem vettek fel devizát, akkor extraprofit. Olyan haszon, amiért nem dolgoztak meg, ami nem az övék. Ha vettek fel devizát, akkor a devizaüzletelés veszteségeinek kompenzálása.

-     És miért van szükség a tartozás eladási árfolyamon, a visszafizetés vételi árfolyamon való elszámolására?

-     Ha lenne deviza a hitel mögött, akkor is kérdéses lenne ennek tisztességes volta. Ám mivel deviza nincs sehol, ezért az eladási-vételi árfolyamokkal játszadozás pusztán a haszonszerzés miatt történik.

-     Lehet deviza alapú hitelnek nevezni azt a kölcsönt, amely soha nem látott devizát?

-     Mivel nincs olyan törvény, ami ezt kizárná, ezért igen lehet.

-     Ebben az esetben az árfolyamgát kinek hasznos?

-     Kizárólag a bankoknak. Gondoljunk bele! Az árfolyamgát ugye azt hivatott szolgálni, hogy a forintgyengülés miatt bekövetkezett többletköltség egy részét átvállalja a bank és az állam az adóstól. Az a tény azonban, hogy a papírokra devizát írnak, még nem eredményez árfolyamváltozást. Ha nincs deviza a hitelben, úgy nem is lehet árfolyamváltozás. Ebből következően nem is lehetne ezen a címen az adóstól plusz pénzt kérni. Az árfolyamgát esetében a bank abból a pénzből enged el, ami neki nem is járna, amivel kapcsolatban neki semmiféle kockázata, vesztesége nem volt. A bank nem létező pénzt enged el. Az állam viszont a banknak olyan valós pénzt fizet, ami a banknak sohasem járt. Így nézve a dolgokat nem kell azon csodálkozni, hogy a bankok lelkesen támogatják ezt az „adósmentő” konstrukciót. Ez nem más, mint a nem létező deviza miatti, nem létező árfolyamveszteség elszámolásának törvényesítése.

-     Igencsak vadul hangzik mindez. Mi lesz, ha mindez bebizonyosodik?

-     A bankok éves beszámolói, mérlegei, eredmény kimutatásai mindenki által hozzáférhetők a neten. Ezekből mindenki láthatja, hogy itt nem volt sehol devizavétel a bankok részéről, de ez nem számít, mert nincs olyan törvény, ami kötelezné a bankokat a deviza fedezetre. Azt is mindenki tudja, hogy ennek ellenére árfolyamveszteségeket emlegetnek e hitelekkel kapcsolatban, és be is szedik ezeket a pénzeket. Mindenki tudja, hogy nem létező devizából nem keletkezik semmiféle árfolyamváltozás, mégsem tesz ez ellen senki semmit. Nincs minek bebizonyosodnia. Ezeket már mindenki tudja, csak annyira hihetetlen, hogy a bankok és a kormányok kéz a kézben a saját szemünk láttáralopnak meg minket, hogy a legtöbb ember nem is hiszi el.

-     Akkor mi a megoldás, mi a kiút?

-     A bankoknak kellene közölniük, hogy az adott hitelhez kapcsolódóan bizonyíthatóan mennyi devizát vettek fel. Ha ezt nem tudják igazolni, akkor nem vettek fel devizát. Ez még nem bűn, de az már igen, hogy erre hivatkozva kérnek az adóstól pénzt. A kulcskérdés tehát nem az, hogy van-e deviza a hitel mögött vagy nincs, hanem az, hogy milyen indokból kérnek árfolyamveszteségre pénzt az adóstól, miközben devizamozgás a hitelhez kapcsolódóan nincs sehol.

-     A bankok közölni fogják ezeket az adatokat?

-     Az egyik bank elleni perben a bank ügyvédje a következőt mondta: „hivatkozhat-e érvénytelenségre (semmiségre, károkozásra) az, aki az érvénytelenséget maga idézte elő azzal, hogy szerződést kötött, pedig nem volt szerződési kényszerhelyzetben?” Ez a mondat pont olyan, mintha azt mondanánk, hogy a rabló nem bűnös, ellenben a kirabolt áldozat hibás, mert nyitva hagyta az ajtót. Egy haszonra éhes bank nem fog semmit sem tenni azért, hogy pénzt húzzon ki a saját zsebéből. S, mivel erre senki sem kötelezi őket, ezért minden marad a régiben.

-     Tehát az emberek ne fizessenek a bankoknak?

-     Dehogynem. Felelős ember azt a hitelt, amit felvett vissza is fizeti, és ez ellen senki sem tiltakozik. Minden pénzt vissza kell fizetni az árfolyamváltozások figyelembe vétele nélkül.

-     Ez mit jelent pontosan?

-     Azt jelenti, hogy a deviza alapú hitelt a felvételkori árfolyamon kell visszafizetni. Ez a hitel ugyanis devizamozgás nélkül sima forinthitel, amelynek semmi köze az árfolyamokhoz.

 

Ha én azt mondom a vevőmnek, hogy elkészítek neki egy fa bútort, és közben megcsinálom fa furnéros forgácslapból az nem gond. Mert ugye kívül fa, belül fa, tehát fa (hogy ez mégsem fa, senkit se zavarjon).