Én meg Dortmundban voltam a hétvégén....azt kell hogy mondjam, olyan vagyok mint az öreg Puskás vagy Varga Zoli...a fiatalok azt gondolják, hogy ez a csávó már mit erőlködik itt nekünk, lefocizzuk (esetemben leisszuk) fél lábbal is, aztán amikor az öreg báll az edzésen, és két mozdulattal megmutatja, hogy mit és hogy kell csinálni, akkor cask tátva maradnak a szájak...

NO én hétvégén nemcsak hogy edzésbe álltam, de magán a meccsen is játszottam.

Eleve ott kezdődik, hogy kb. 4 tálca sör utazott velünk a buszon, amiből én rendesen fogyasztottam, a Jagerről nem is beszélve. Persze első este a buszon hamar kidőltem, így talán joggal gondolhatták a fiatalok, amit gondoltak. Jó, a hamar relatív, de 11 körül eldőltem aludni a sör-jager-fáradtság hatására.

Másnap reggel 6 körül ébredtem, és sörrel nyitottam, és innentől nem volt megállás!

Érkezés Dortmundba, irány a belváros enni-inni, aztán stadion, meccs, közben pedig csak ivás és ivás.

Estére a a 30 fős brigád szép lassan lecsökkent, és úgy 10-12 fővel mentünk tovább aljasodni. Aztán ez még tovább csökkent a kocsmában, ahol úgy igazából 4-en estünk neki a piának...az egyik srác végét a happy-hour Jager akció jelentette, amikor 1€ volt egy feles Jager.

 

Az egyik józanabb srác 27 Jagerig számolta (fejenként) amit ittunk, utána abbahagyta...ennek lett a következménye, hogy egy 100+kg-os srác lényegében öntudatlanra itta magát, és úgy ahogy volt eldőlt...mivel már velem is volt ilyen, tudtam mit kell csinálni. Kicsi arcmosás, levegő, kis hányás, aztán kicsivel jobb lett, de járni nem bírt szegény, így elkezdtük hazacipelni 3-an...vicces lehetett látni, hogy 3 bebaszott ember vonszolja a negyediket....a lényeg, hogy végül egy taxis segítségével hazatudtuk vinni, és lefektettük.

Ez volt úgy 2:30 körül, így mondtam a srácoknak, hogy akkor menjünk már tovább, sok van még hátra....mentünk is, de inni már csak én meg egy másik srác ittunk, de mi még eleget. Valahogy 5 köröl tértünk nyugovóra, és reggel 8-kor ébresztettek....a portás csávó csak annyit mondott, hogy nem érti, hogy bírok járni, amikor reggel teljesen elázva tértünk haza, amire én már nem emlékszek, ez valahogy kimaradt.

 

A fiatalok is elismerően bólintottak reggel, hogy szép volt öreg, nem hagytad bajban a haverod, és még mindig tudsz ha akarsz. Elismerésük jól esett, de más sajnos nem, mert enni-inni képtelen voltam egy darabig....szerencse, hogy én repülővel jöttem haza, a buszon valszeg meghaltam volna.:)

Csodás egy hétvége volt, remek hangulattal, jó sörökkel és finom kajákkal.