Egy másik fórumon találtam ezt a hozzászólást, másfél évvel ezelőtti a keltezése, de az időszerűségéből mit sem veszített, sajnos!

"Feleségem nagymamája sem nem pesti, sem nem zsidó, pláne nem bolsevik. Hitét gyermekkora óta gyakorló katolikus, aki egész életét egy vidéki nagyvárosban élte le. Apja bíró volt a két világháború között; talán el tudod képzelni, hogyan bántak vele a bolsevikok. Amolyan igazi úriasszony, abból a fajtából, aki még latint és klasszikusokat tanult az iskolában. Politikai nézeteit tekintve elkötelezett jobboldali, aki még az átlagos fideszesnél is jobban bízik Orbán Viktorban.

Kapaszkodj meg: ezzel együtt igazi rajongója Veiszer Alindának. El van ragadtatva a műveltségétől, műsorait rendszeresen végignézi. Ő a kedvenc televíziós személyisége. Lehet, hogy a te életidegen világképed szerint egy jobboldali beállítottságú ember csak a hasonszőrűek tehetségét ismerheti el, de a valóságban másképp mennek a dolgok. Szerencsére!"

Valóban másképp mennek a dolgok? A közelmúltban olvastam Szentesi Zöldi László cikkét a Magyar Hírlapban Janics Natasáról. Ha lehetne, Szentesi Zöldi úr figyelmébe ajánlanám pl. Dobos Ilona: "Egy folkolórgyűjtő feljegyzései" című könyvének vonatkozó részeit, amelyben leírja, miként várták a felvidéki magyarok a visszacsatolást a 30-as évek végén és erre fel mit kaptak... , bennem ugyanis ezt az "olvasmányélményem" idézte fel a cikke. Megjegyzem, amit Dobos Ilona leírt az emlékezéseiben, nem kivételes volt, hanem tipikus, sajnos!

Az intoleráns gondolkodás mindegy, hogy milyen külsőségek között jelentkezik, elfogadhatatlan! A beszűkült gondolkodás, magyar nevén: a butaság meg aztán végképp és sajnos, a konzervatív oldal ebben egyáltalán nem szűkölködik. Ha egy minimális "spiritusz" lett volna a megfelelő helyeken lévő személyekben, Veiszer Alindát megbízták volna egy tévés szabadegyetem megszervezésével, amelyik elsősorban a magyar kultúra külföldi kapcsolatainak valamint ismerethiányainak a feldolgozására lett volna hivatott összpontosítani. Számukra azonban úgy tűnik pl.  fontosabb, hogy hosszasan elmagyarázzák egy sorozatműsorban, hogyan készülnek  a nemzeti ételek, zabálásból amúgy is rosszul állunk, meg azért hadd tudja a nép, hogy kell töltött káposztát készíteni és ez csak egy példa, mert más műsortipusokban sem jobb a helyzet. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a helyi hagyományokat bemutató műsorokra nincs szükség, de ha egy fontossági sorrendet próbálok elgondolni... "Extra Hungariam non est vita?" Mindazonáltal a korábbi századokban élt elődeinket jóval inkább meg tudom érteni, mint a mai somolygós pödörtbajúszuakat, akik megpróbálnak úgy tenni, mintha nem az Internet, az I podok és hasonló technikai csodák korában élnénk.