Szép mirtusz, susogj csak!

Milyen csendes a világ!

Nézd a pásztor holdat:

a tiszta égen át

hajtja a fény felé fenn

a bárányfelleget.

Aludj hát, Kedves, szépen,

míg újra nálad leszek.

 

Szép mirtusz, susogj csak,

ringasson csillagfény!

A gerlicék alusznak

fészkük pihés ölén.

A fényből isznak rég fenn

a bárányfellegek.

Aludj hát, Kedves, szépen,

míg újra nálad leszek.

 

Hallod, a forrás hogy rebben,

a tücsökszó hogy rivall?

Hallgatózzunk csendben, csendben,

boldog, ki álmába hal;

boldog, akit felhő ringat,

s hold éneke andalít,

héjjázás kit mámoríthat:

álom bontja szárnyait,

s fenn az égi réten szedhet

csillagot virág helyett.

Aludj, álmodj, szállj, felkeltlek

csakhamar, s boldog leszek